Tény, hogy minkét szférának van köze a frusztráltsághoz

A jelen politikai szettingben, amikor az egyik párt kurva, a másik demagóg, a harmadik csaló, a negyedik meg röhejes, igazán könnyű apolitikusnak és függetlennek maradni. Miután a családomban akadnak elkötelezett bal-és jobboldaliak is, a baráti köröm pedig szintén vegyes, nálam nyitottabb ember kevés van a különböző véleményekre (sokukkal pártállástól, oldaltól függetlenül egyet is értek), egyedül a durva szélsőségektől határolódom el (lássuk be, a négerezés, a buzizás és a zsidózás igen ritkán eredményes, dacára annak, hogy én is ismerek olyan jóembereket, akiket nem éppen tehetségük, hanem inkább… hmm, ne szégyellősködjünk, származásuk juttatott bársonyszékbe).

Nem akarok politizálni, az álláspontomat már kifejtettem egy másik hasonló témájú poszt komment szekciójában, most inkább egy furcsa anomália szúrt szemet. Oké, hogy valaki nem igazán komálja a devianciát, az alternatív életstílust, a másságot, a melegeket, a transzneműeket, a külföldieket vagy a bevándorlókat, lelke rajta…  de nem válik vajon komikussá ez az egész buzizás-négerezés-zsidózás akkor, ha alternatív szubkulthoz kapcsolódó, zömében nyíltan meleg és biszexuális fiatalok liberális portájálján találkozik vele az ember? Komika a köbön: az előző topik még két emós-scene-es meleg fiatal esküvőjét mutatja be, a következő link alatt pedig már penetráns buzizás zajlik. Vajon mi okozza ezt az ellentmondást?

Trendek jönnek, mennek: hétfőn melegesküvőről írunk, kedden rohadtbuzizós portált ajánlunk... dönteni nehéz (fotókredit: paprikachristian.com, katt a képre az olvasható méretért)

A dolog elsősorban mint korjelenség érdekel. Ahogyan már korábban írtam, felnőtt egy generáció, akik a rossz kommunikáció, a történelmi alapismeretek hiánya, a nemzeti értékek és érdekek háttérbeszorulása és a cigánykérdés lehető legrosszabb módon történő kezelése miatt egészen a csőnáci, hitleri ideológiák dicsőítéséig ment vissza. Ez egy dolog, ami valahol érthető is, másrészről van valami, ami nem fér a fejembe: gyakorta találkozni olyan ifjakkal, akik még ezt is skizofrén módon reagálják le. Egyrészről divatként élik meg a szabadosságot, a promiszkuitást és a biszexualitást, másrészről azonban nyíltan buziznak, vagy éppen támogatják a – nem önkritikus-cinikus, hanem pejoratív értelemben vett – buzizást és a melegekkel szembeni diszkriminációt. Nemzetközi társaságokba járnak, kozmopolitikaként viselkednek, közben pedig “idegenszívűznek”, kirekesztenek és nemzeti érdekekre hivatkozva közösítenek ki más nemzetiségűeket, vallásúakat, származásúakat.

Hogy jön ez vajon össze? Alternatív szubkultúrákhoz csatlakoznak és sírnak, amiért színes hajukra vagy extrém öltözködésükre beszól az utca népe, ugyanakkor eszükbe sem jut, hogy egy durván konzervatív radjobb szettingben ők lennének az elsők, akiket a cigányok mellett laposra vernének a szkinyók túlvezéreltebb példányai (akik egyébként nyilván úgy reagálnának ezekre a gondolatokra, hogy a sorok szerzője nyilván ballib zsidó buzi*, mert mi más is lehetne). Furcsa paradoxon ez.

Update:

Most látom csak az új fejleményeket! Ezt érti valaki? Akkor én most megaláztam a szerkesztőt a fentiekben linkelt kommentemmel? o_O Translation please! Bár a jelenség szempontjából az én magánvéleményen nem releváns, azért egy dolog biztos: a kirekesztés, a gyűlöletbeszéd, az uszítás számomra nem politikai, hanem emberi kérdés – ha pedig emiatt “részlehajló napiszaros (?) bunkónak” titulálnak, hát hajrá: az garantált ugyanis, hogy az én attitűdöm nem napszakfüggő…

Furcsa, perverz vonzódásom a devianciához ma bizarr screenshotokban nyilvánul meg: a komikus, a naiv és az ostoba (majd ti eldöntitek, melyik melyik).

Ezért jó, ha vicces nickeket választunk. Lehet, ha Romeo vagy Raffael lennék, CB már nem követne. A Vaddisznó viszont ezek szerint autentikus ősmagyar névnek tűnik.

Lovas társkeresők, egymás között. Asszem, ez is olyan belterjes közeg lehet, mint a Barátok közt vagy a magyar gothique szín: mindenki volt már mindenkivel…

Melcsi hívta fel a figyelmünket a Zene.hu remek cikkére: igazi gyöngyszem, köszönjük! Tudom, a, az vesse az első követ, aki… b, az online szépsége a gyorsaságban van… de azért könyörgöm, az elkövető legalább utólag átolvashatta volna, mit is írt (és hogyan). Már a szövegközi alcím is furcsa, nem kéne egyeztetni az alanyt az állítmánnyal? Szegény József Attila, akit úgy szeretek (Petőfit már kevésbé) most bizonyára forog a sírjában. Az utolsó mondatot már nem is értem: nincs baj a több alannyal, de más helyen? Hm. A szöveg többi részét meg se mertem nézni. A hónap leggányabb sajtóanyaga ehhez képest smafu. Szép munka.

Igazából nem szoktam hazahozni a melót (mondjuk nem is vagyok még otthon), de a mai nap vicces bulvárhíreit már nem bírom szó nélkül hagyni. Kész… csoda-e, ha belőlem is ömlik a hülyeség?!

Gótok a spanyol miniszterelnök lányai!

Szerencsére az emó-pózerek megjelenésével alaposan megfogyaszkodott a divatgót szcéna, ám a spanyol miniszterelnök családjában így is magas az egy négyzetméterre jutó dark. (Divatgót, értsd: Manson-fanatikus, fekete rúzsos, csipkefűzős, platform-bakancsos tini, aki azt hiszi, a pentagramm mentesít a Sisters-Mission-Nephilim ismerete alól.)

Forrás: a Spanyol Külügyminisztérium oldala

Barack és Michelle Obama (aki ugye folyton azzal veri ki a biztosítékot, hogy First Lady létére túl szexi lány) a spanyol miniszterelnökkel, José Luis Rodríguez Zapateróval és családjával pózolt a kamerák előtt a minap. És láss csodát: kiderült, hogy az ország első párjának mindkét tinilánya ortodox gót.

A 16 éves Laura és a 13 éves Alba eddig nem szerepelt a nyilvánosság előtt, a miniszterelnöknek ugyanis joga van ahhoz, hogy tiltsa családja fotózását. Most azonban lehullott a fekete lepel és kiderült a sötét titok: a csajok gótabbak, mint a NCIS Helyszínelők frufrus asszisztense vagy az ex-Cure-os Lady Gaga, amikor nagyon pózol (értsd: tehát olyan nagyon azért nem gótok, de igyekeznek).

Képzeljük, mi mindent kellett végigszenvedniük a lányoknak, amikor az Obama meet&greet előtt kinyitották otthon a szekrényt. Nézzük, mit hallgatott Laura és Alba:

• Fiam, legalább valami konszolidáltat vegyél fel, a bársonyruha még mindig jobb a latexfűzőnél!

• Gyerekem, ugye a hajadat nem akarod feltupírozni Obamáéknak?!

• Kislányom, ezt a lyukacsosra szaggatott neccharisnyát azonnal viszem a kukába!

• Laura, a műrasztát ugye nem akarod jövő hétre befonatni, amikor Obamáék jönnek hozzánk vacsizni?

• Alba, most azonnal mosd le a fekete rúzst és körömlakkot!

• A NEONszínű cyberlox-tincseket most azonnal kiveszed, vagy nincs WGT három évig!

goth

• Édes kislányom, viktoriánus, merevítős ruhakölteményben utoljára a 17. században fogadtak miniszterelnököt az emberek!

• Fiam, ha a nem veszed le azonnal az ötvencentis talpú newrock-bakancsot, apád nem enged el Crüxshadows-koncertre!

Még szerencse, hogy az Obama-család elég liberális ahhoz, hogy a fekete szín ne sokkolja őket túlzottan! :)

Csicseregj a Twitteren abortuszodról vagy vetélésedről!

Penelope Trunk ismert blogger (főként karriertanácsokkal bombázza a nagyérdeműt egyébként), ám mostanság főként arról híres, hogy élete minden percéről tudósít a Twitteren. A napokban spontán vetéléséről sztorizott laza hangnemben, ami meglepetésünkre alaposan fellelkesítette az amerikai feministákat…

“Értekezleten vagyok. Közben épp elvetélek. Hála az égnek, mert Wisconsinban bő három hetet kell össze-vissza szaladgálni egy k****tt abortuszért.” (az eredeti twittet lásd itt)

Penelope nem szégyellős, szerinte mindent meg kell írni...

A szociokult-témákra érzékeny szabadúszók szerint Penelope Trunk óriási szívességet tett a női nemnek, amiért ilyen nyíltan vallott testének működéséről. Állítják, hogy a vetélés vagy az abortusz semmivel sem gázabb téma, mint bármilyen más hétköznapi nyavalya, ám a nők hajlamosak úgy viselkedni, mintha taburól lenne szó. “Úgy csinálunk, ha ilyesmi esik meg velünk, mintha meg se történt volna. Holott nincs ebben semmi szégyellnivaló, ez is csak olyan dolog, mint bármi más. Le a társadalmi konvenciókkal és a tabukkal!” – írja KJ Dell Antonia, a Double X újságírója.

NEON-vélemény: eddig angolszász nyelvterületen kérdés helyett köszönésként funkcionált a “how do you do” formula, az európai ember el is csodálkozott néha azon, hogy senki sem kíváncsi tényleges testi-lelki állapotára az udvariassági fordulat elhangzása után. Ezentúl, Penelope Trunk nyomdokaiba lépve egy sor informatív válaszra készülhetünk:

• Köszönöm kérdésed, épp kopogósat székeltem, hamarosan újra kell mennem, már firkál a vége.

• Örülök, hogy látlak, ma reggel az autómban spontán orgazmusom volt.
• Jó, hogy kérdezed, pont most vágtam le ollóval a bőrkeményedést a talpamról, tiszta sárga volt.

• Kiválóan vagyok, és neked milyen a fülzsírod ilyen szép napos délelőttön?

• Köszönöm, épp most huzigáltam ki a kósza fekete szőrszálakat a mellbimbóm körülről.

• Köszönöm az érdeklődést, most cseréltem pont a vizeletvisszatartási nehézséget leplező betétemet.

• Köszi, gennyes pattanást nyomtam ki épp a kínai kopaszkutyám fenekén.

• Kedves az érdeklődésed, mindig megeszem a fikámat.

• Köszönöm kérdésed, a csipám állaga ma reggel kemény volt.

• Remek napunk van ma, két centire süpped a mutatóujjam a combzsíromban.

Még ötletek?

Na jó, ezzel tartoztam az emberiségnek, egy vaddisznót senki ne nézzen itt nősténysovinisztának. A leggyakrabban előforduló nőtípusok parthelyeken, a teljesség igénye nélkül (én meg közben gecimásnapos vagyok, valaki lőjjön le, kérem!).

• Az ambiciózus, lóvéorientált nő, aki tudja, mit akar

És anyudék Trabantját használod? No, lassan mennem kell...

Nem csak betoppan valahova az éjszakában, már eleve célirányosan jár bulizni is. Pontosan tudja, melyek azok a szórakozóhelyek, amelyeken a vastag bukszájú facér palik felbukkannak, a partizás lényege ezért számára nem a kikapcsolódás vagy a zene, hanem a vadászat. Sokat és intenzíven foglalkozik a külsejével, márkás holmikat vásárol (vagy vásároltat), kizárólag koktéllal önt fel a garatra, amit persze minden esetben hímnemű egyed szponzorál. Ha táncolni kezd, nem a tombolás a cél, hanem hogy mozdulatai erotikusan és izgalmasan hassanak, ezért főként lassú r’n'b számokra vonaglik, kizárólag célközönsége előtt. Főként az “Ásványvízivó kopasz gorilla” és “A falu bikája” prototípussal párosodik, a szerelem pedig hamar elhamvad szívében, ha a csákó a mamával él, a magyar átlagbérből építkezik és BKV-vel szeli az utakat. Persze eleve ritkán fut össze csóró fickóval, hiszen extrémebb esetben a típus telefonkönyvében olyan nevek bukkannak fel, mint Audi-Tibi és Honda-Gergő: Polski-Józsikkal nem foglalkozik (az indok: “olyan férfire van szükségem, akire felnézhetek”).

• A szűzribanc, aki mindenkivel összejön, de a behatolás tabu

Ha végre lesz pasim, soha többet nem megyek bulizni!

Az éjszakai szórakozóhelyek kedvelt látogatója a szexi csomagolásban feszítő jófejcsaj (sic!), aki pénz helyett megértésre és figyelemre vadászik, apró szeretetdózisokban. Mindenkihez odasimul, aki kedvesen néz rá vagy táncol vele, könnyű tehát az ilyen lánnyal hevipettingbe bonyolódni a vaksötétben. Remekül smárol, ha pár hetes party-ismeretség esetén a haveri viszony adott, simán tart franciaórát is a diszkó előtt vagy a mellékhelyiségben. Igényli a férfifigyelmet és kedveli a szexet, de az igaz szerelmet keresi, ezért nem bújik akárkivel ágyba. A pasik utálják, mert már az ismeretség első öt percében megengedi a bugyitesztet, ugyanakkor három hónap intenzív randi után sem adja oda magát a választottnak. Kedvenc mondata: “Ha egyszer megtalálom az igazit, felhagyok ezekkel a kis flörtökkel – hiszen én csak a Nagy Őt keresem!”

• A havercsaj, aki azért jött, hogy szétkapja a berendezést

Figyu már, épp a csajokkal beszélgetünk, arrébb állnál?

Kényelmes szerkóban, barátai körben érkezik, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szétugrálja a belét a táncparketten. Felszökik az agyába a vér, ha a nyúlkálós és a frappánsakat beszólós hímpéldányok valamelyike mögé lopakodik és a mozgásban hátráltatja, netán rongyosra koptatott ismerkedődumával próbálja fárasztani a klisészótár ötvenhatodik oldaláról. A havercsaj nem azért érkezett, hogy pasizzon, a flört szótól pedig hideglelést kap: őt a zene, a tánc és a barátok mozgatják, nem érti, miért kellene nyomoroncokkal bájologni drága szabadidejében. Jellemző megnyilvánulásai: “Ne haragudj, épp a barátnőmmel beszélgetünk”, “Bocsi, épp táncolnék!”, “Figyu, nem veszed észre, hogy épp zavarsz?”.

• A simulékony guminő, aki mindig éppen azt szereti, amit az exe vagy a pasija komál

Igen, múlt héten emó voltam, de az az expalim, Sanyo Depressed miatt volt

Azokon a partyhelyeken pörög, ahová aktuális pasija, exe vagy a kiszemelt áldozat bevonzza, mivel önálló akarata és ízlése nincs. Sodródik az árral, azt a zenét szereti, amit valamelyik pasijától megszokott, akkor és úgy táncol, ahogy a csákó fütyül. Ez a típus azonnal eltűnik az adott színtérről, ha a csávó eltűnik a süllyesztőben: az ilyenek hétfőn raverek, kedden hiphoposok, szerdán rockerek, csütörtökön rapperek, pénteken gótok, szombaton punkok, vasárnap doom metálosok.

• Szesszel ügyetlenül experimentálódó szerelemlány, aki bárhol bepasizik vagy bealszik

Nem az van, hogy sokat ittam, csak fáradt vagyok!

Benyakal pár felest, hogy bátrabb legyen, ami persze tesztoszteronszintjére hajtja a vizet, így alaposan összegabalyodik bárkivel, aki az útjába kerül. Kihívóan viselkedik, kétértelműen flörtöl, könnyen keveredik egyéjszakás kalandba, hajnalban rendszerint döbbenten nézegeti a telefonjában sorakozó ismeretlen számokat – a végén pedig ő szégyelli magát a legjobban, hiszen valójában a pia vetette le vele a ruháit. Ha a pia hatására nem pasizik, valószínűleg a ruhatár mögötti pamlagon tölti az este nagy részét, pihenőpozitúrába merevedve (=arccal a föld felé, kezek a fejen, szoknya a nyakában, embriópóz).

• Altercsaj, aki csak művészkedik és filozofál

Ez az egész az egzisztencialista nihilizmusod miatt materializálódott ebben a formában.

Azért érkezett, mert ismerősei elrángatták, képzőművész vagy bölcsész, egész este kólája vagy söre fölött osztja az észt, bulizni csak a legelvontabb táncparkettürítőre hajlandó. A pasikkal közvetlenül elcseveg az élet nagy dolgairól, de a kétértelmű flörtjeleket nem veszi. Róla mondják azt az egyszerűbb észjárású palik, hogy “két órát beszélgettünk, de a végén semmi se történt, bakker”. Ez van, az altercsaj az éjszakában nem a vadász, hanem többnyire inkább a művész, a filozófus, az író szerepében tetszeleg, az érdeklődő fiatalemberek tehát felköthetik a gatyájukat, ha akarnak valamit!

És persze most is, mint a pasitípusok esetében, vannak természetesen a kedves, értelmes, intelligens, nyitott lányok, akik természetesen viselkednek és vadászgatás helyett jól érzik magukat a bőrükben, és örömmel megismerik azt, aki tisztelettel közelít feléjük. :)

Több olvasóm is kérte, hogy gyakrabban tartsak házi keresőszó-analízist, mert mindig vidám dolog látni, miként dolgozott a Googlebot (ne feledjük, Magyarországon a keresőpiac 98 százaléka a Gugliból áll, oszt kész). Nos, lassan letelik a félév, így újra itt a lehetőség a szemezgetésre az elmúlt hat hónap legíkúsabb keresőszóinak terméséből.

• Kérdések, kívánságok, óhajok

morvai krisztina sexet akarok – ugye nem Baló Györggyel, I hope?!

szociopata vagyok? – azt nem tudom, fiam, de ma kiderült, hogy én legalább nem. Tudniillik az elmúlt napok forgatási tapasztalatait összegezve kollégám megjegyezte, hogy érthető, ha az embernek tajtrészegre kell innia magát az utca embere interjúkhoz, elvégre aki vonakodó vadidegeneket ellenérzés nélkül kamerával kísérve letámad, az nyilván csak szociopata lehet. Konklúzió: én nem vagyok az.

Munka közben édes a pihenés (kopirájt Szonja)

zsidó vagyok-e? - kérem alássan, ezt csak te tudhatod, meg a bölcs rabbi. Segít, ha megpróbálsz visszaemlékezni: bérmálásra kaptad-e az új biciklit vagy bármitzvára?

az emberek nagy része hol ismerkedik – a magadfajta az interneten, mert nőt csak .jpgben látott, ugye

hogy menjek férjhez gazdag férfihoz - csináltasd meg a melleidet, olvasd el a Havas-repertoárt (Kelemen Anna, Molnár Anikó életrajza alap), aztán irány Dubai!

hová lett az éneklő fallosz? – most komolyan rajtam keresed? hát honnan tudnám én azt? nálam is nagy kupi van, de azért ennyire nem.

vannak jó magyar blogok? – biztosan vannak, de én nehezen találok olyat, ami leköt ugyan, de nem idegesít halálra. Sajnos a cuccblogok (egy kép-egy mondat) hidegen hagynak, a divat és a celebek nem izgatnak, a közéleti blogokhoz lelki erőm nincs, a barátaim és ismerőseim ritkán írnak… szóval én bizony bevallom, ritkán – if ever – találkozom színvonalas olvasnivalóval az amatőr, l’art pour l’art blogműfajon belül.

fiatal lány vagyok maszturbálok skype-on most rögtön - igen? hova sz*rjak?

baszós zsuzsi öklözése – kreatív művésznév, bár a Susy Fucking talán  szélesebb percepciót adna. Mindenesetre hülyét kapok, amikor a History csatorna 23 órakor a legizgalmasabb műsor kellős közepén visítós, öklözős, lihegős, ALACSONY KÖLTSÉGVETÉSŰ pornóra vált, tehát bár maradna az ilyen junk a neten, ott legalább én döntöm el, mire kattintok.

amatőr fiatal pár örömszerzése kamerának – miért a kamerának legyen jó, miért ne az amatőr fiatal párnak?

magyar marilyn manson – nem magyar, amerikai, különben a kutyát se érdekelné a csóka

cseh csöcsöt akarok - azt elhiszem, apukám: jók is a csajok arrafele, bár a szlovén szépség nálam az etalon

Bobby feltámadt már? – már megtörtént, valamikor múlt héten, de pont nem voltam tévéközelben, és már csak az újabb évad negyedik részénél tudtam bekapcsolódni. Bosszantó.

Jock Ewing feltámad? – ez éppen most zajlik, nem is hittem volna, hogy ennyien nézik.

• Személyek, nevek, cuccok

A félév új beugrói a keresőszavak között

Új belépő Susan Boyle, Papházi Rea, Hoolie Scene és Bery Ary, M. Eszter pornótanárnő végre kezd kikopni a sorból – egyik szemem sír, a másik meg nevet, elvégre napi 6-800 egyénit hozott másfél hónapon át, igaz,  minden bizonnyal teljesen irreleváns kattintások voltak azok nyilván. Akkor is.

Kölcsey-Gyurkó Levente – Érdemes visszacsekkolni a bejegyzéshez, mert külön vicces, hogy azóta egy keresőből érkező kedves kommentelő megvédte a srácot, mondván “Mikszáth nem is ért soha regényt”. Ha hallgattál volna…

Papházi Rea – éljenek a lepukkant tinikorú polgárpukkasztók, Rea is komoly látogatottságott hozott nekem, sejhaj!

Susan Boyle - szegény teremtés az utóbbi időben kapott hideget-meleget, sok marhaságot összecikkeztek róla, nem csoda, ha teljesen kimerült idegileg és fizikailag egyaránt. Ijesztő egyébként, milyen könnyű ma termékké válni – hiába lennék szuperzseni, ezt soha nem akarnám.

Hoolie Scene – már többször eszembe jutott, netceleb-e az, akinek nevét úgy ismerem, hogy még sosem találkoztam vele. Konklúzió: napi 10 órát online töltök, AFC-Tomi az első a telefonomban :D, ne csodálkozzunk, ha jobban ismerek pár underground tini szubkultúrát a publikusan bevállalhatónál. Ja, és milyen király emós cikket írtam!

pro v gyalu – nahát, ez a szólánc egy az egyben úgy néz ki, mint egy elöljárószó részesettel ellátott főnévvel kísérve, szlovén nyelven (vagy bármely más szláv nyelven, for that matter). Hiába, a fonotaktika nagy spíler, a varámda se magyar szó, de lehetne, ellentétben a krcsm-mel… na jó, nem offolok tovább, megyek aludni, nem elég pihent még az agyam…

Rájöttem ma, miért idegesít a Szomszédok: nem azért, mert ellenszenves arcok mondogatnak színpadias stílusban brutális közhelyeket a kamerának, hanem mert egy erkölcsi hullának érzem magam minden egyes epizód után. De az is lehet, hogy csak nem tekint rám pártfogón e század, és ezért még a szocreálhoz is túl realista lettem.

1. Szomszédok: Lenke néni überszuper ajánlatot kap régi cimborájától, hogy a kisbüdös közért és az ott kapott minimálbér helyett dolgozzon fix pénzért plusz szignifikáns részesedésért egy tiszta álomboltban magasabb beosztásban, kisebb óraszámban – de Lenke néni ráébred, hogy erkölcsileg tartozik főnökének, és egyébként sem találná meg a hangot a gazdag vásárlókkal a sok csóringer kisnyugdíjas után, ezért marad a sötét, hideg lyukban a város leglepukkantabb zugában, maga mögött hagyván egy ígéretes karrier lehetőségét.

Vaddisznó mai közerkölcs szerint: A boltba járó sznobokat lazán kiröhögöm, inkább hisztizzenek, hogy nincs Bakony camembert csak Tihanyi, a lényeg, hogy ne kelljen ronda dzsipsziket és piti zsebeseket kerülgetni, no meg jó meleg legyen télen is. A többit nem is taglalnám.

2. Szomszédok: Alma kitalálja, hogy marketingezik kicsit, de a reklámcégnél olyan ügyfél bukkan fel, akinek termékét még nem volt alkalma személyesen kipróbálni. Hiába ajánlanak neki egy vödör lóvét, nem hajlandó elfogadni, mert nem tud teljes mellszélességgel felelősséget vállalni azért, amit elad.

Vaddisznó mai közerkölcs szerint: Vastagon leszarom Hol érdekel az engem, milyen a termék, az a gyártó és a fogyasztó dolga: ha stexem van belőle és felelősség nem terhel, örömmel eladom (-nám, ha nem okádnék az értékesítői szakma minden ágazatától, de itt most a teória a lényeg).

3. Szomszédok: Julcsi talál egy öthavi fizetéssel teli bukszát, iratok nélkül, erre elviszi a rendőrségre, és nyomorog tovább.

Vaddisznó mai közerkölcs szerint: Az iratokat is rejtő pénztárca más dolog, olyat szolgáltattam már vissza – és kaptam is érte egy szép ajándékcsomagot – de a rendőrségre ki a halál vinné??? Persze lehet, Julcsi nem ismer olyan zsarukat, akik versenyt bírságolnak zsebre, és heccből vernek meg spicces suttyókat minden második héten. Nem sok olyan rendőrt ismerek, aki megosztaná a talált pénzt kollégáival, a többség azonnal utalná a saját számlájára. Akkor már inkább én költöm el, nyilván jótékonykodással egybekötve.

4. Szomszédok: Etusnak olyan bizniszt ajánl haverja, hogy kevés munkát igénylő kerámiacímereket készítsen nagy lóvékért, tömeggyártásban – Etus azonban kinyomozza, hogy az ősei nemesi címerét elkészíttető főmufti fővonalas komcsi vezér volt 40 éven át, ezért elvi okokból inkább lemond a félórás munkáról, amiért egy havi fizut kapna.

Vaddisznó mai közerkölcs szerint: Elkészítem, amit kell, a legjobb tudásom szerint – hol érdekel az, hogy a megrendelő kiféle-miféle-kefél-e? Ha pedig direkte giccset igényel, mert ilyenre is volt már példa – hát én kérem, azt is megcsinálom, max nem írom rá a nevem, azt úgyis elég csak a számlára, nem?

5. Szomszédok: Eltűnik valami lóvé Vágási Feri munkahelyén, és mivel állami gondozott, őt gyanúsítják meg először. Mikor kiderül az igazság, Feri nem fogadja el a nagyobb pénzt, a bocsánatkérést és a tisztázó újságcikket, inkább egy csőd szélén álló kispénzű céghez megy kevesebb fizuértmelózni, merő dacból.

Vaddisznó mai közerkölcs szerint: Igyekszem óriási lelkifurdalást okozni azoknak, akik ártatlanul megvádoltak – a rohadékok – és mielőbb nagyközönség előtt tisztáztatom magam, elvégre nincs rosszabb annál, mint amikor valaki “kabátlopási ügybe keveredik”, és a végén már senki sem tudja, ő lopott vagy tőle loptak-e.

Nem is folytatom. Durva sarkítás, de nincs mit tenni, amikor még La Fontaine bácsi is ügyesebben okította a népet a Szomszédok forgatókönyvíróinál. Vagy ezek az emberek soha egy percet nem töltöttek a való világban?

…aminek hamarosan vége, és lássuk be, kicsit sem bánom. Szerencsére Szonja meg a Royal vodka azért tartja bennem a lelket: jó ez a fesztivál, csak kicsit hosszú, és sok a dídzséamperáram meg a fekaemmszí – vagy én vagyok öreg, sznob és antiszociál.

Szonja ezekben a percekben a Röyksopp-pal beszélget, én pedig partyfotókat töltök fel dögivel a sok vicces alakról. A Balaton már megvolt, igaz, az első pár napban kegyetlen zima ereszkedett a tájra (annyira tipikus: Vaddisznó plusz vízpart = hideg plusz Mikulás, tompa görcsökkel). Itt minden eszméletlen drága és sok a komikus figura, de azért a mérleg voltaképpen pozitív: a szállásunk egy vízpartra néző, csendes balatonszéplaki kéró, szabadstranddal és hattyúkkal (meg pár sirállyal), szpottoltam pár ismerőst (például Fineasékat), jó volt a Kraftwerk, a Neo, a Nouvelle Vague és a Zagar, biztos király lesz a Röyksopp és Moby is.

Montázs a mai nap terméséből:

Szép a Balaton, azt még reggae-vel se lehet elrontani:

Igen, valóban fürödtem, aki nem hinné:

Zenei rálátásom is szélesedett:

Ha ezek a képek nem lennének még elég beszédesek, megmutatom a fesztivál legrosszabb arcú csókáit: két brit szipus, akik szerint a Balaton Sound nem is prémium fesztivál, ahogy hirdeti magát, “mert kisebb, mint a Glastonbury”.

A legjobb kép viszont itt sem szerepel: bimbózó fotóriporteri pályám rákfenéje, hogy sosincs nálam felszerelés, amikor a dolgok történnek. A kép tehát: négy suttyógyerek félmeztelenül ül az árokban (!), körülöttük minden csupa sár, háttérben egy Reál élelmiszer magasodik, előttük egy leszanált kólásflakon, amelynek alján meghatározhatatlan színű és állagú folyadék lötyög, és négy méteres szívószál köti össze őket fogyasztóikkal. A képzeletbeli kép címe: Balaton Sound, a prémium fesztivál.

Update: túléltem az esti tülekedéseket a fotósárokban, csináltam egy raklap képet, amiket ide feltolni már lusta vagyok – mindenesetre már értem, miért két fő fotóstípus létezik: a masszív, nagydarab, agilis fényképész és a strapabíró, két hétig helyszínen táborozó, elvadult fajta, tisztelet a kivételnek. Beszélgetés Fineas-szal:

- Nem is tudtam, hogy fotózol.
- Mert nem is, csak most nálam van az apparát.

Mobynak még szerződés is kellett, hogy nem adjuk el a róla készült fotókat

Baromi sokan voltak Röyksoppon is

Röyksoppék baromi sokat késtek, mert nem akartak világosban játszani, és amúgy is be voltak tépve, mint a sakál

A fiúk a héten nem a bányában, hanem a VOLT fesztiválon dolgoznak, ezért az utóbbi pár napban egyedül maradtunk a csajokkal a szerkesztőségben. Igen, csajokkal, így többesszámban, miután múlt héten örvendetes gyarapodás történt a mi házunk táján: gyakornokot küldött nekünk a Gondviselés, méghozzá csöppet sem amatőrt, sőt.  (Mondhatnánk ilyenkor, hogy az isten fizesse meg, de már azzal is megelégednénk, ha az anyacég megtenné, ugye).

Szóval nőuralom lett minálunk, és persze mindez ahhoz vezetett, hogy a csütörtököt közös koktél-partyval zártuk (istenem, milyen picsásan hangzik, pedig esküszöm, maga az aktus nem volt az). Sosem voltam az a koktélos alkat – kivéve persze, ha ingyen van, akkor viszont annál inkább: ismerjük ugye Kiss János esetét az ominózus Móricz-novellából -  egy jó sör többet ér a  méregdrága piáknál… de ez most és így, ebben a kontextusban kellett, ránk fért. 

A vicces az, hogy a végén a Deák felé jövet annyira rápörögtünk a rég nem ízlelt éjszakai alter-fílingre, hogy megálltunk a Gödörnél egy kis meghitt asztal fölé görnyedésre. Óriási tömeg, elképesztő fazonok mindenütt – ekkor, a vacak rozéfröccs fölött jött az isteni sugallat, hogy bizony kéne csinálni egy jófajta skatulyázós cikket az éjszakai életben előforduló faszitípusokról – pláne, mivel délután mindketten 100 százalékot teljesítettünk a Facebook “mennyire jól ismered a férfiakat” tesztjén. Mert sztereotipizálni jó, még ha a valóságban az ahány-ember-annyiféle elv is érvényesül, és mert valójában egy pasi vagyok, akit női testbe zártak, és kétségbeesetten szeretne néha csaj lenni.

No nézzük, mire jutottunk a kempingasztal melletti kötetlen hajnali brainstorming alkalmával:

• A falu bikája, akinek legjobb barátja a zselé és a kigombolt ing

Mucsajpuszta délceg lovagja maroknyi zselével hajában a party-objektum központi szegletében áll, kezét lezserül zsebében nyugtatja, lazán stíröli a csajokat a pult mellett, bázishoz közel. Mozgása sajátos: először a medencecsontját tolja előre, karjait törzsétől tisztes távolban helyezi el, hadd látszódjon szálkás felsőteste. Fehér ingben feszít, az első négy gomb lehajtva, szőrtelen mellkasa gömböcskésre gyúrt idomokat sejtet. Beszéde rágózós, lezser, nem kedveli a sok rizsát, a márkás holmit és a vodkaredbullt annál inkább. Jellemző szófordulatok: bébi, gyúrni, megcsinálom, itt a kocsim (ő az, aki kisóvodás korában követet küld “tetszel a haveromnak” szövegezéssel).

• Ásványvízivó kopasz gorilla, aki nem csak friss levegőt szív

Az alfahím, akinek deltás idomait anabolikus szteroidok formálják és önbizalmát szintetikus anyagok tuningolják: szigorúan nonfiguratív tetkó, napbarnított bőr, rekedtes hang, háromszögalakú felsőtest. Lassan, tűnődve sétál, mintha mindig bélsárdarabkák ékesítenék alsóneműjét, a pultnál kizárólag ásványvizet iszik, mivel a mosdóban a kelleténél gyakrabban púderozza az orrát, hogy friss maradjon zárásig – elvégre többnyire ő a kidobóember biztonsági munkatárs, ugye. Soha ne szídd a mutterját, mert a végletekig családcentrikus. Jellemző szófordulatok: na-mi-van-beszótá’, mivan, na-gyere-csak-ide-ha-mersz, anyag, szitu van, tré, fizetem-a-piád nyugi.

• Elvont alterjóska, aki megfejti az élet értelmét

Természetes élőhelye az underground és földszagú klubvilág, a picit harmadvonalas vidéki fesztiválok. Ide tartozik a szimatszatyros, metálpólós headbanger alfaj, az Utánam, srácok című hetvenes évekbeli ifjúsági film után sztájlingolt indie-britpop arcok, valamint a mezei kiskócos bölcsészek is, akik úgy tudnak beszélni az élet értelméről reggel nyolckor a hetes busz megállójában, hogy maguk sem értik, amit mondanak. Léggitároznak, van kempingszékjük a sátorhoz, stoppolnak, ha kell. Súlyosabb esetben verseket is írnak, sok-sok gyertyával és érzemmel a kínrímvezérelt mondatok végén. Vigyázat, öt sörtől érzelmes lesz és komoly kapcsolatot akar. Szótár: zúzni, eladta magát, már nem a régi, trú, track, album.

• Az eltévedt geek, aki nőt csak jpg-ben lát

Zömében rpg-oldalakon ismerkedik az online fantasy gémeken szocializálódott eltévedt geek, a fórumvilág fix megmondóembere.  Nőt még csak jpg-ben látott, billentyűzete szuperéles, nyelve csetlőbotló, komplexusai bőségesek. Sokat okoskodik, a tettek mezejére csak ritkán lép, a csajozás elméleti csínját-bínját azonban tökéletesen ismeri. Kedveli a hosszú és bonyolult jövevényszavakat és idegen kifejezéseket, de úgyse érted mit mond, hiszen rendszerint motyog, dadog, tikkel és elharapja a mondatok végét.

•  A beszólós-csajozós, akinek mindig muszáj frappánsat mondania

Ő az, aki nem tud úgy elhaladni nőnemű egyed mellett, hogy ne tegye szóvá: “isteniek a lábaid”, “jók a melleid”, otrombább esetben durvább szövegkörnyezetbe ágyazva mindezt – pláne haverok előtt, ocsmány röhögéssel kísérve. A bunkóbb fajta szórakozóhelyen mögéd áll, simogat, dörgölőzik, gátlástalanul taperol, mert úgy érzi, megteheti, a bulizó nőstény szabad préda, míg asszonyállat élete a Kinder-Kirche-Küche hármas köré szerveződik. Szereti pörgetni a kulcsát, szívesen demonstrálja, ki ő, mije van és mit ért el, még italt is fizet, ha horogra akadt valami echte plázabitch.

• Az instant lovag, akinek “nem arra kellenél”

Húsz perce csevegtek, te már lépnél, ő azonban még legutóbbi nagy csalódását ecseteli szívszaggató részletességgel, amit később úgy nyugtáz, milyen jót beszélgettetek. Bárkire rákattan, aki szóba áll vele, lehetsz mosdatlan, büdös, leszanált féllábú cigányasszony, az instant lovag pár ital után Élete Egyetlen Szerelmét látja benned akkor is, ha a megélénkülő északi szél a beszélgetés egyetlen témája. Kedvelt szófordulatok: tudod-hogy-én-nem-vagyok-olyan, nekem-tényleg-nem-csak-arra-kellenél (más kérdés, hogy még ő se tudja, mire), mi-ketten-megpróbálhatnánk-együtt, úgysem-vennéd-fel-a-telefont-holnap, gyere-velem-Olaszországba-lakókocsival.

• Figyelem, itt csak a listának van vége!

És persze akad még további négymilliárd férfiegyed, akik nélkül azt sem tudnánk, hova legyünk, mi nők, mert hiszen szeretjük őket szerelemmel, szeretettel, barátsággal, vággyal, tisztelettel – és ahogy csak lehet azokat a pasikat, akik az életben körülvesznek minket… még ha szeretünk is csipkelődni velük néhanapján, egy-egy rozéfröccs mellett a Gödör Klub kertjében, pikáns beszólások tengerében.

Kollégám ma megkapta 2009 legcikibb pénzlehúzó levelét. Nem is tudom hirtelenjében eldönteni, mi teszi inkább hiteltelenné “ezt a képes vállalkozást”: a fordítógép-magyarság, az online formátum vagy maga a tény, hogy egyszerre ötszáz címzettnek ment ki a levél. De hát bizonyára sok next-of-rokonja van ennek az elhunytnak, na.

Jó napot,

Én Pell Gordon, dolgozom, a számviteli osztály a Pénzügyminisztérium háza itt Európában. Láttam a kapcsolatot az én privát keresés során az információs központ, szeretném azt hinni, hogy akkor nagyon őszinte, elkötelezett és képes segítő ebben a vállalkozásban.

Az ennek alapján, hogy én vagyok a kapcsolatot, hogy álljon a következő-e rokon a késő ügyfél a pénzügyminiszter House úgy, hogy a teljes összege $ 12.5million (tizenkétmillió ötszázezer Egyesült Államok dollár) jelenik meg és fizetett Önnek, mint a kedvezményezett és a next-of-rokon az elhunyt.

Minden dokumentumot, és annak igazolását, hogy lehetővé tegye Önnek a pénzeszközök gondosan kidolgozott mint már biztosított a különböző hivatalok érintett zökkenőmentes átadását az alap az Ön számára.

Ha ez a javaslat megfelel Önnek, kérem, válaszoljon nekem a következő információkat: Teljes nevét, TELEPHONE/FAX SZÁM, Cím, Életkor szerint, Sex, Foglalkozás.

Azt várom a sürgős választ, minden jót, és Isten áldja meg.

Üdvözlettel:
Pell Gordon

Valamiért ghánai barátaink jutottak eszembe, akik a 90-es évek végén tizessével küldték nekünk a szótári angolsággal megírt, kívánságlistával tunningolt leveleket, hogy “by the grace of our Lord Jesus Christ” és “with Cod’s holp” mit küldjünk nekik. A “kazettás walkman” és a “színestévé távirányítóval” előkelő helyezést foglalt el óhajaik sorában. Ezek a barátságok általában egyoldalúak is maradtak valamiért…

Miután médiacsúcsfogyasztóként bulvárban is otthon vagyok, természetesen azt is vágom, hogy Groovehouse Judy válik hét évvel fiatalabb férjétől, Rolitól (igen, mindig is ezekre a többletinformációkra vágytam, ugye). De most új felfedezést tettem, ami nem csak Judyt érinti…

Minden szempontból tipikus Mérleg vagyok

Eddig a csapból is az ömlött, hogy szegény nő nélkülözni kényszerült mindennemű gyengédséget, férje ugyanis soha nem mutatta ki érzelmeit (if any) és a galád férfi még Judy könyvét is rest volt kezébe venni (utóbbi egyébként Emkééknél is így van bizony, a pasik valamiért nem szeretnek olvasni vagy mi lányok írunk szarul mind, ugye). A Hot magazinból – amit immár ingyen és megjelenés előtt is olvashatok, ha kedvem szottyan – azonban kiderül, hogy Judy bizony Skorpió, míg Roli Mérleg. Ja, kérem… akkor értünk mindent.

Az oké, hogy a naphoroszkóp csak egy részét adja a képnek (és azt sem az újságokban ismertetett szimpla módon), de azért a Skorpió-Mérleg viszonyokról én is tudnék mesélni. A Skorpió ugyanis, kérem alássan, szenvedélyre és heves érzelemkinyilvánításokra vágyik, és ezen igényét szükség esetén érzelmi zsarolással és kiszipolyozással is gond nélkül érvényre juttatja. A Mérleg ezzel szemben nyugalmat és békét igényel, és szereti, ha hagyják pihengetni, egyedül lenni, csendesen mélázgatni, egy sarokban magányosan bütykölni.  A Skorpió beledöglik az elhanyagoltságba, ha két napig senki sem érinti testét, a Mérleg meg úgy érzi, megfojtják, ha nem maradhat egyedül legalább két napig. Kétség nem fér hozzá: Judy csúnyán kizsigerelte, kizsarolta, agyonnyomta, terrorizálta és kicsinálta szegény Rolit.

Csak a Skorpió tud úgy zsarolni érzelmileg egy Mérleget, hogy az utóbbi végig tudja, hogy manipulálják, mégis neki van lelkifurdalása. Nézzünk egy tipikus beszélgetést kettejük között:
- Édesem, drágám, mindenem, annyira hiányoztál, már épp megőrülni készültem, amiért húsz perce nem hallottam a hangodat. Hát mi van veled? – kérdezi a Skorpió, majd ötven percig magáról beszél, egy levegővel.
- Itt az van, hogy földrengés volt, becsapott a villám és elöntött a cunami – mondja a Mérleg, mire végre szóhoz jut.
- Jó, csak gyorsan mondd, mert lefogy az összes egységem és mennem kell új cipőt venni, drága.
A Mérleg kifejti a problémát, kicsit elméleti szinten, amit a Skorpió néha “gyorsabban” és “lényeg?” felkiáltásokkal tűzdel random helyeken, de a Mérleg persze nem meri megmondani, hogy a siettetés mennyire rosszul esik neki.
Sosem mer megmondani semmi ilyesmit, mert gyűlöli a konfliktust, a békét kedveli, és vitatkozni is csak a verbális örömszerzés címén szokott.
- Oké, ez szar ügy – összegzi a lényeget a Skorpió a történet végén. – De most az van, hogy el kéne dönteni, melyik cipőt vegyem meg. Szerinted az elmondottak alapján, úgy őszintén, de tényleg nagyon őszintén, tudod, hogy bírom a kritikát… melyik cipő illene a személyiségemhez leginkább?
- Nézd, én már négyszer mondtam, hogy szerintem a piros – mondja a Mérleg ötödszörre, pedig a maga ügyeiben se nagyon tud dönteni, nem még a máséban, látatlanban, de nem akar konfliktust azzal, hogy ezt megmondja.
- Az van, hogy ha a pirosat veszem meg, akkor… – húsz perces monológ következik.
- Jó, akkor vedd meg a zöldet, de nekem most rohannom kell, mert ég a ház – közben a lángnyelvek már az égig csapnak, de a Mérleg még mindig nem meri lecsapni a telefont.
- Ugye nem mondod komolyan, hogy letennéd? Még nem is beszéltünk rendesen! Figyelj, ez a beszélgetés nekem már 20 ezer forintomba került eddig, csak hogy halhassam a hangod és tudjam, mi van veled, mert te sose hívsz! Most, hogy vége a csúcsidőnek és végre ingyen beszélhetünk, ugye nem akarod letenni?
- De figyuzz, muszáj mennem… itt éppen ég a ház…
- Veled sosem lehet normálisan beszélni! Én vagyok az ötvenkettedik a sorban, múltkor is 32 percig beszéltél Lajossal, de velem csak 29 percet! Mindenki fontosabb nálam, ugye? Pedig olyan depressziós vagyok, hogy tegnap még az öngyi gondolata is felmerült bennem! – hangja sírósra fordul – De nem tudom kiönteni neked a lelkem, pedig én mindig meghallgatlak, most is felhívlak, hogy mi van veled, mert hiányzol, mert szeretlek, mert az életemet adnám érted, neked adtam a legszebb éveimet, és te nem hallgatsz meg tragédiám fájdalomtengerében, mert én neked kicsit sem vagyok fontos…!
A Mérleg mindezek hallatán már olyan rosszul érzi magát, hogy szeretné elásni a telefont egy lakatlan szigeten és szeretne elbujdosni egy kietlen barlangban egy hétre, de nem mer szólni, csendesen várja, amint a ház leég, csak a béke maradjon meg Skorpiójával. Két óra múlva a vonal végre újra szabad, a Mérleg épp azt próbálja – már hat órája – eldönteni, a tűzoltókat hívja-e előbb vagy a mentőket. Egyszer csak prüntyög a telefon: “Szia mindenem, életem, tündérem, bogaram! Képzeld, megvettem a piros cipőt, úgy hiányzoool! Mikor hívhatlak? Este találkozunk!”

Mindent egybevetve, mélyen Rolival érzek.