Lépcsők
Ez amolyan aprólíra, se nem vers, se nem próza… a műfaj saját beteg agyam szüleménye: lépcső. Az írás vizuális műfaj (is, többek között), miért ne használnánk ezt ki? Mostantól ide fogom gyűjteni a lépcsőimet.
Gondolat
Néma volt a véna
Fagyottan hullottak alá a szavak
Fényt fakasztott fájdalmában, ahogyan tovahaladt.
Utoljára
Kis kék köpenyben fürdött a fényben, kopaszon
Negyvenöt kiló volt és epret vittünk neki, februárban
Másnap üres volt az ágya, bontatlan zacskó eper a polcon
Szerelem
Szelíd lány volt, éjjel arról álmodott,
hogy Ő majd a gondolataiba szeret bele nagyon
“Nyilván csak gumival hajlandó” – gondolta a srác, és tovaballagott.
Jéghideg
Korcsolyapálya volt a lelke
Esténként éleskék fémkarmok táncoltak felette
Aztán egy halott hajnalon léket vágott kékje a mélybe.
Közöny
Hosszú sor vége keskeny, dohszagú folyosón
Verlaine-i képe a múltnak most valóságdarabba ütközött
A félelem hajdani ösvényén közöny kúszott hát végbélnyílásomba
Íme, a feed...
