I asked myself “was I content”
with the world that I once cherished
Did it bring me to this darkened place
to contemplate my perfect future
I will not stand nor utter words against
this tide of hate
Losing sight of what and who I was again
I’m so sorry if these seething words I say
impress on you that I’ve become
the anathema of my soul
I can say that you’re losing me
I always tried to keep myself tied to this world
but I know where this is leading
(please)
No tears
No sympathy
I can say that you’re losing me
but I must be that which I am
Though I know where this could take me
No tears
No sympathy
Gracefully
Respectfully
Facing conflict deep inside myself
But here confined
Losing control of what I could not change
Gracefully
Respectfully
I ask you please don’t worry
not for me
Don’t turn your back
Don’t turn away
Epicentrum
Azt kérdeztem magamtól, „elégedett vagyok-e”
a világgal, melyet valaha ünnepeltem
Az hozott-e engem erre a sötét helyre,
Hogy tökéletes jövőmön tűnődjem?
Nem fogok megállni és újra csak szavakat morzsolgatni
E gyűlölethullám ellen
Szem elől veszítve mindazt, aki és ami voltam
Sajnálom, ha ezek a zavaros szavak, melyek elhagyják ajkamat
Azt sugallják számodra, hogy
Lelkem anatémájává váltam
Azt viszont mondhatom, hogy elveszítesz engem
Mindig is próbáltam ehhez a világhoz kötni magamat
De tudom, mindez hova vezet
(kérlek)
Nem kell a könny
Az együttérzés, sajnálat
Mondhatom, hogy elveszítesz engem
De annak kell lennem, ami vagyok
Bár tudom, hová visz mindez
Nem kell a könny
Az együttérzés, sajnálat
Méltóságteljesen,
Tisztelettel
Mély, belső konfliktusokkal szembenézve
De itt vége
Elvesztve hatalmamat affölött, mit megváltoztatni képtelen voltam
Méltóságteljesen,
Tisztelettel
Arra kérlek, ne aggódj
Értem ne
Ne fordíts nekem a hátad
Ne fordulj el
(eredeti: Ronan Harris, fordítás saját)
|
Íme, a feed...