A fizikaszertár rejtekéből

Sike Orsolya és Barok Eszter öszinte, hiteles helyzetjelentése a fizikaszertár rejtekéről  avagy: A tények

——helyzetjelentés a Czipó GSM segítségével——-

Színhely: Neumann, fizikaszertár

Időpont: 1998. február 5.

Ferenc egy pillanatra felnézett a számítógép villódzó monitorja fölül. Most vette csak észre, hogy a menüpontban egy tükör jelent meg. „Nem értem-gondolta Ferenc-hiszen saját gondolathullámaimmal programoztam be , hogy ötpercenként elszavalja óarabul  „A közelítő tél” című költeményt. Fene tudja…Talán az alkohol hatása alatt álltam…”
- De Ferenc, maga még most sem józan! – hallatszott ekkor egy szaggatott géphang.
- Meglehet -sóhajtott Ferenc rezignáltan, bár nem volt ítélőképessége csúcsán, hogy mindezt megállapíthassa.
„Prüty, prüty, prüty”
- Mi az isten ez?! — kapta föl a fejét Ferenc — Lehet, hogy az új síkkondenzátoromból ismételten negatív katódok válnak ki a mágneses fluxus hatására? Vagy csak a termikus emisszió miatt transzformálódó plánparallel lemez optikai felülete olvadt meg? Nem tudom. Hiába , én sem vagyok már a régi. Bezzeg, amikor a nürnbergi egyetem docenseként a barlangász szakkör vezetője voltam és femtométeres réseken csúsztam keresztül magam…istenkém, azok voltak ám a szép idők! — újabb rezignált sóhaj tört elő Ferenc lelkéből.
Hirtelen ismét megszólalt a szaggatott géphang: „Ferenc, ne feledje, hogy öt perc múlva fizikaórát kell tartania a 10. C osztályban.”
- Azt hiszem, impulzusom már megint támogatásra szorul – mormogta Ferenc, remélve, hogy a gép talán nem hallja meg. Tévedett. Szirénák sivítása és petárdák robbanása hallatszott:
NE, FERENC,NE TEGYE!!!
NE, FERENC,NE TEGYE!!!
EZ MA MÁR A HARMADIK ÜVEG ÉS MÉG CSAK A NULLADIK ÓRA VAN!!!
KÉREM, KÉREM, NE!!!
S ez volt az a pillanat, amikor Ferenc – dacolva a technika vívmányának tiltó szavával – kihúzta a konnektort, és megszüntette az áramforrást. Meglehet ez egy kissé primitív megoldás volt Ferenc részéről, ám mindenesetre módfelett célravezető. Lelkiismerete már az igazak álmát aludta. Néhány üveggel magába öntötte a Whiskey-Vodka-Konyak áldásos triumvirátusát, és rengő léptekkel az ajtó irányába indult. ”Remélem, kitalálok rajta” -gondolta, majd egy rezignált böffentés foszlánya rezegtette meg a fizikaszertár éteres levegőjét. (Dr. Mohácsy Károly gyűjtése)
A  tanteremben már türelmetlenül várták emberünket.
- Tessenek má’ abbafejezni a csimporgást! – üvöltötte Ferenc köszönésképpen, mivel az alkohol már igencsak munkálkodott májában
- De hát mi meg se szólaltunk!
- Hát éppen ez a baj!!! – mondta Ferenc, és magában kellemes elégtétel érzése töltötte el kitűnő pedagógiai érzékét illetően. Elhatározta, hogy óra után alaposan megjutalmazza magát egy láda Borsodival a fizikaszertár mélyén. “Vagy talán még óra alatt látogatást teszek?” – játszadozott a gondolattal, de hamar elvetette: a gép nem hagyná úgysem.
Ismét a 10.A osztály felé vetette vérben forgó szemeit.
- Mér’ vannak ilyen kevesen? – eszmélt fel hirtelen, s diadalittas mámorral nyugtázta a tényt, hogy delíriumos kettős látása ezúttal­­— kivételesen — elhagyta. „Ezért újabb jutalom dukál a délutáni elszámolásnál…Nem  hiába hozattam hát megint Zwack úr zseniális találmányából…” Ez az öröm újabb zseniális kijelentésre sarkallta … elvégre, ha már itt kell ülniük szegényeknek, hadd szívjanak magukba valami intelligenciát is :
- Hát kérem, ha öt perccel később jönnek, már láthatják önmagukat , amint éppen távoznak.
Látta a fölcsillanó szemeken, hogy újabb élménnyel gazdagította a 9. A osztály műveltségét. Remek! Újabb jutalom a géppel szemben!
Tanár úr, kijavította már a dolgozatokat? -kérdezte egy kotnyeles okvetlenkedő. Ferenc nyelvén már ott bujkált a kérdés: “miféle dolgozatok”, de aztán lenyelte, és bedobta a régi jól bevált választ:
- De kérem! Nekem háromszáz dolgozatot kell kijavítanom! De azért néhány darabot már sikerült izolálnom. Kár volt. Az egyiptomi piramisok eltörpülnek a tudatlanságuk mellett. Nos, lássuk… Hé!…ha annyira szereti, menjenek ki és intézzék el!
/obligált röhögés/
Ejnye, maga meg mit művel! Azonnal adja ide az ellenőrzőjét! Micsoda?! Nincs itt?! Beírom a naplóba! Mondja a nevét!
- Nagy János.
- Dehát maga nő!
- Éppen azért!
- Beszélni fogok az osztályfőnökével! Ki az osztályfőnöke?
- Fazekasné Korsós Hortenzia.
- Soha nem hallottam ezt a nevet! Nem ismerem ezt a kollégát!
- Új, most jött szeptemberben.
- Ja ,vagy úgy. Ez már más – s  már buzog öntudata, mivel jó tanárként megköveteli a pontos, tartalmas választ.
Ferenc EKKOR úgy érezte, hogy a 12.F osztályban már kellőképpen feloldotta a hangulatot csodálatos természetével, és itt az ideje, hogy némileg tudatosítsa bennük  a „három lépés” fogalmát a tanári tekintély védelmében.
- Kérem, szomorú hírem van, ami talán féléves jegyeiket is befolyásolhatja – az  arcok elhűltek. Ferenc bólintott. ”Így kell ezt csinálni…”
- Nos, kérem…puskát találtam… – rémült döbbenet ereszkedett a 10.E-re.
- Amennyiben tíz másodpercen belül a tettes nem jelentkezik önként, hívom az írásszakértőt – s egy elegáns mozdulattal mobiltelefonjára tette a kezét.
- Nos, én készen állok… – egy hang hátulról:
- Milyen puska, tanár úr? – Ferenc szeme szikrákat hányt:
- Essi – ekkor felbolydult méhkasként támadt rá az egész 11.B:
- De hát ez kilencedikes anyag, tanár úr!!!
- Méé’, hát nem a kilencedik dében vagyok?!
- NEEM!!! – üvöltötte egyszerre valamennyi. Ferenc elhatározta, hogy tekintélyének megmentése érdekében gyorsan témát változtat:
- Kérem! Az ikrek azonnal fejezzék abba a csimporgást!!! Nem tudok túlkiabálni ennyi zajgenerátort!
- De hát nincsenek is ikrek ebben az osztályban!
Ferenc csapdába került. (”Már megint elhamarkodottan örültem, ami a kettőslátást illeti. Ugrott Zwack úr!”)
- Ellenben két úriember munkája közt a kölcsönhatás nyomait véltem felfedezni. Kérem, mondják el, ki hatott kire.
- De tanár úr, mi együtt tanultunk!
- Ja, vagy úgy, kérem. Ezt nem tudtam. („Újabb öngól. Nem vagyok ma formában. De még egy adu van.”)
- Ha jól látom, huszonnyolcan nem írtak dolgozatot. Várom magukat szerdán és pénteken a hetedik órában!
(„Hetedik óra…! Ó, bárcsak már ott tartanék! – gondolta Ferenc s egy vágyakozó pillantást vetett a fizikaszertár irányába.”) Hirtelen egy új mentőötlete támadt:
- Néztünk már magukkal filmet? – kórus:
- Nem, a madarasat még nem láttuk, és azt sem, amiben a békát fagyasztják le!
- Jól van. Akkor most megnézzük – csendes morajlás futott végig a 11.K osztályon. Ferenc boldog volt. Úgy döntött, hálából megörvendezteti a 12.C osztályt néhány sziporkázó jogi formulával:
- Egyébként azt tudják, hogy úriember nem üt meg nőt? – hatásszünet – Csak belerúg! – tette hozzá elégedetten. („Egy pont ide. Mégiscsak betérek a Lugas Kisvendéglőbe hazafelé menet…”)
Ferenc ekkor kis birodalmában mozgolódásra lett figyelmes. Kifakadt:
- Ne csinálja, mer’ elveszem! Sok lánynak vettem én má’ el! És érettségiig vissza se adom! Van má’ nekem horgászújságom, biciklis szaklapom, kutyatenyésztői érmem, pornóképeskönyvem… és most készülök a nagy fogásra…eredeti kosárlabdahálóra akadtam! – Ferenc jelentőségteljesen körülnézett:
- És különben is, tudják-e, hogy nekem már harminc év előnyönyöm van a puskázásban?! Úgyhogy játsszon kérem, játsszon, mindenki azzal játszik, amije van!
- Nos, most pedig merüljünk el a munkában. Szünetig még három dolgozatot kell írnunk. Tehát van itt még néhány fogalom, amit ugye meg kéne még beszélnünk. Hol is tartunk? Vettük má’ a…
- Azt, hogy „ideális folyadékban a nyomás gyengítetlenül terjed”?
- Igen, erre gondoltam.
- Nem, még nem vettük. („Újat is tudok még nekik mondani…” – dagad keble.)
- Akkor most lediktálom:ideális…
- Lassabban, tanár úr! Ne ilyen gyorsan!
BRR, BRR!
- Mi ez má’ megint? A gépem vagy a telefonos fénymásolóm, ami még ugyan kezelésem alatt áll???
KICSENGETTEK!
Ez  zene  Ferenc füleinek. Megragadja az alkalmat:
- Akkor , kérem, menjenek. Nekem még úgyis van egy kis elintéznivalóm a fizikaszertárban.
Tétován áll a katedránál, ám lélekben már egy dupla Martini simogatja beleit.