Minden relatív
Világ életemben minden munkát elvállaltam, kivéve persze a már meglévő melók konkurenseinek felkéréseit – igaz, ilyenre a gyakorlat mezején még nem is volt példa. Ez persze nem kizárólag gazdasági döntés, hanem egyszerűen élvezem, ha sokféle dolgot csinálhatok.
Elsősorban a feladat megoldása érdekel, nem is mindig az adott terület. Sőt, az adott területhez nem is mindig értek mélységében, de ismerem azokat az eszközöket és metódusokat, amiknek segítségével a feladatot teljesíteni tudom. Szóval, nem dobtam még vissza soha semmit.
A napokban aztán összefutottam egy “szaktárssal”, aki már-már sznob módon szelektív, ha melóról van szó. Csak bizonyos dolgokat vállal el, és sosem végzett még aprómunkát. Érdekes párbeszéd alakult ki közöttünk:
- És te ezt megcsinálod? Csak így felhívnak, hogy holnapra kéne, és bevállalod?
- Még szép.
- De hát ez például egy ilyen adatrögzítés szintű, gyakornoki munka, amit bárki meg tud csinálni.
- Így van. Éppen azért vagyok rá büszke, hogy van legalább négy főszerkesztő az országban, akik valamiért pont engem hívnak fel, ha gyorsan kell valami.
Végül is minden relatív: ő cikinek tartja, én megtiszteltetésnek. Ahogy vesszük.
Íme, a feed...
És ezt nagyon jól teszed.
Az említett szaktársad jó példája az alázat hiányának. Fontos az, hogy az ember ne szálljon el, hogy tisztelettel, alázattal végezze a munkáját, és annak a bizonyos főszerkesztőnek nagy valószínűséggel később is Te fogsz az eszébe jutni, ha más feladatot akar adni valakinek. És akkor majd a szaktárs várhatja a felkérést “a nagy feladatra”, és csodálkozhat, hogy akkor most mi van?
Tapasztalom, hogy a vezetők azokat szeretik, becsülik, akikre mindenben számíthatnak, akiknek soha sem “büdös a munka”.
Másrészt említett feladatokból is tanulsz, fejlődsz vagy éppen ismételsz, felidézel. Ráadásul mai világunkban sok a mélyrepülés, és hát tudjuk, hogy mekkorákat lehet “koppani”, főleg annak, akiben nincs alázat – szóval szerintem jól csinálod, Eszter.:-)
Mondjuk attól még ELÉGGÉ messze vagyok, hogy legyen okom “elszállni”, de reméljük, eljön majd a nap, amikor legalább lenne miért. :) A büszkeségem is inkább dacos, mint őszinte, mert sok szaron mentem keresztül és védeni kellett az egómat. De tény, hogy sokan elvi okokból, alapjáraton CSAK BIZONYOS dolgokat vállanak be, mert más ciki. Szerintem mindent be köll vállalni (perverzül hangzik :D), ami azért nem túl alpári vagy közönséges, csak tanul belőle az ember.
Nálunk az AIESEC-ben is van ugye az az alapvető tény, hogy a vezető az nem végez operatív munkát, hanem tervez és utókövet. Mi viszont kevesen vagyunk, szóval dupla feladat úgy megtartani és hitelesíteni egy vezetői pozíciót, hogy ugyanúgy csicskázik a vezető is , mint a beosztottja:)
Viszont rám már a főnököm rám szólt (én középvezető vagyok, ő alelnök), hogy ne végezzem el az operatív munkát a team tagjaim helyett, csak akkor segítsek be, amikor muszáj:) Pff, én viszont élvezem a field cuccokat is, nem csak a folyamatok figyelését. Az kihívás, de kevésbé izgalmas, mint az operatív része:)
Jaja, teljesen igazad van. Ráadásul a vezetőnek is csak jót tesz, ha olykor SZEMÉLYES ÉLMÉNYBŐL fakadó rálátása van a dolgokra. Sztem sokszor az a baj a felsővezetőkkel, hogy még ha – jobb esetben – részt is vettek valaha az operatív munkában, az már b. régen volt, így nincs NAPRAKÉSZ élményük a teendőkkel kapcsolatban. A gázabb szitu, ha rögtön viszonylag magasan kezdték (ismerek sajnos ilyet).
Eszter. Kérlek köpd le a nickemet a monitoron, alázz meg verbálisan, taposs heréimen tűsarkú bakanccsal, de előtte meséld már el, Te tulajdonképpen mivel foglalkozol?
Úgy értem, van állásod, vagy rovatod? Bocs, de felszínesen áttekintve a “rólam” lapot, nem írtad le konkrétan. A VF-adatlap a te sötét oldalad egyébként? :) Kicsit más a stílus…
Megkérdeztem zenei könyvtáros ismerősömet, “ismered Barok Esztert?” – Nem szeretem, olyan nyávogós a hangja és nem rokonszenves.
De aztán kiderült, az Bartók Eszter :)
Hát bammeg, fel nem fogom, hogy létezik Magyarországon – mit Magyarországon, az univerzumban – olyan könyvtáros – mit könyvtáros, ember – aki nem ismeri azt a történelmi nevet, hogy barokeszter? Dzsízüz krájszt, hát hol töltötte ez az ember az elmúlt évszázadot, évezredet? Hát ki ez, aki még ennyit se tud? Hiába, a magyar közoktatás! :D
Bartók Eszter amúgy szobatársam volt középiskolában, Egerben. De akkoriban még nem énekelt és húsz kilóval több volt. Egyszer az ő kolibefizetését az én nevemre írták véletlenül – diszlexiás volt a gazdaságis -, én meg aszittem, apám fizette be suttyomban helyettem, mikor Egerben járt és utána nagy botrány volt, mert senki se tudta, melyik bébetűs eszter fizetett már. LOL
Amúgy én, kérlek szépen egy mezei szerkesztő-újságíró-segédmunkás vagyok, és mindenfelé ontom magamból a sok okosságot, szépséget… VAGY amit éppen köll. :)
Ja, VF, szavam ne feledjem: hát, tudom, hogy ez ilyen rossz duma, de “öt éve egészen más volt ott minden”, nem volt tele 13 éves érszabdalós emókkal és elkényeztetett mansonista újgazdagokkal, mint most. Sok jófejjel ismerkedtem ott meg, akik huszasok-harmincasok voltak és király zenéket hallgattak, a francia sanzonos minimál darktól a világzenékig, szóval jó kis közösség volt. Ők szinte mind eltűntek vagy inaktívak, viszont az oldal tudtommal virágzik (ettől még… vagy éppen ezért, haha).
Lustán készül a közvéleménykutatás publikálása, ahol a ma aktív szereplők véleménye olvasható. Szerintem a regisztrált/stabilan online felhasználók két ezrelékes aránya némi hanyatlásra utal. :( :) mittomén, hogy örüljek, vagy ne ennek.
én úgy tudom h dolgozik az Origonak, meg a neon.hu (remélem jól emlékszem a névre) tiniportálra???? meg Ő az Árpi barátnője :)