Kellenek még nekünk csillagok?

Felbukkant több Michael Jackson-imitátor is a Csillag születik friss szériájának első két felvonásában, és belefutottunk egy mesés hangú Freddie Mercury-ba is egy Tabáni István nevű negyvenes pasas személyében, majd a második körben egy srác Máté Pétert adott elő. Szép, szép, de kell ez nekünk? A zsűrinek egyértelműen nem. Elég vajon „csak” jól énekelni, szépen szavalni vagy ügyesen zsonglőrködni a tartós sikerhez?

Itt a sokadik Jacko

A tehetségkutató- és énekversenyekkel rendszerint az a legnagyobb probléma, hogy előkerül egy sor kétségkívül kellemes külsejű, jó hangú fiatal (vagy szénior) művész, akik valóban tudnak bánni a hangjukkal/kezükkel/végtagjaikkal, ám ezen kívül kevés más kvalitással bírnak. Csinos, fiatal lány, elbűvölő hanggal, aki tökéletes színpadi mozgással kísérve alakítja Madonnát, hangja képzett és különleges, a közönség papír zsebkendő után kutatva szavaz számára bizalmat és szólólemezt… aztán a boltokba kerül az album, érkezik pár száz előrendelés, a versenyzőt meghívják néhány falunapra és borfesztiválra, majd lecseng az öt perc hírnév és a(z egyébként valóban) tehetséges énekes kisemmizve nézegeti a régi felvételeket, esetleg – jobb esetben – egyéniségtelen, külföldi trendek után kullogó tucatpopsztárrá avanzsál.

Elég szegény Utassy Árpi – a kis mesemondó – esetére gondolni, aki a gyors és múlandó siker romjain még mindig, 16 évesen is keresi önmagát, vagy a másik kiscsillagra, Kovácsovics Fruzsinára, akinek képével ma már már gyakrabban találkozunk anorexiáról cikkező bulvárlapok hasábjain, mint a MAHASZ eladási listák élén. A 4 For Dance sikere talán inspiráló lehet, de a táncosok sem váltották meg a világot az öt perc hírnevet követően. Hússzútávon talán a repülőgép-makettet mesterien táncoltató fiatalember produkciójában sincs. Nem kell mindenkinek sztárnak lennie.

Persze az RTL Klub célja, hogy új csillagokat küldjön az égboltra, közben pedig új arcokkal tölthesse meg saját készítésű műsorait, ezért aztán csodálatos médiatörténetetet épít a kiscsillagok közé: arra a néhány hónapra, hétre – esetleg percre – bárki lehet országos kedvenc. A tartós ismertséges és tényleges elismertséghez azonban több kell a puszta adottságnál: egyediségre, évek kemény munkájára és kitartására, újszerű produkcióra és sok-sok különféle képességre van szükség… no és persze egy sor olyan dologra, aminek ha mibenlétét ismernek, már rég sikeres celebsulit vezetnénk többmilliós évi bevétellel.

Egy biztos: kevés ma már a csillagsághoz, ha valaki „csak” elhivatott Michael Jackson-imitátor, Freddie Mercury-kópia és kellemes hangú, hatvanas-hetvenes évek slágereit dudorászó háziasszony… de nem is feltétlenül kellene célnak lennie, hogy mindenki sztár legyen. A tehetség és az elégedettség fontosabb a hírnévnél…