A látogatottságról – pinával vagy anélkül

Mindent elolvasok, ami betűből van, válogatás nélkül, kritikátlanul, pusztán érdeklődésből: még a vécére is muszáj olvasnivalót vinnem, ha komplexebb projektre készülök a brunyálásnál. Szóval olvasok, olvasok, és azt látom, hogy a blogfirkászok – soha nem használom a blogger kifejezést – többségének kedvenc ütőkártyája a “nekem ikszszáz/ikszezer olvasóm van” frázis, mintha ez igazolná az általuk gyártott tartalom hitelességét és értékét. Mintha azt mondanák: “fiam, ma négyezerötszáztizenhatan kattintotak rám, tehát csak igazam lehet” – kevésbé szabatosan fogamazva: “egyél tehénszart, tízmillió légy nem tévedhet!”

Itt álljunk meg egy pillanatra: a nagy látogatottságot elérni igenis kőkemény munka, és le a kalappal azelőtt, aki hajlandó ezen dolgozni. Az is biztos, hogy az ügy elérése érdekében nem elég csupán minden létező felületen és formában időt és pénzt nem kímélve kampányolni, és persze nem elég csak elvégezni a szokásos SEO-okosságokat kezdve a linkcserétől és sűrű keresztlinkeléstől a beszédes címadáson át a megfelelő kulcsszavak megfelelő arányú elültetésééig… hanem bizony rendszeresen és fix időközönként tartalmat is kell publikálni, amibe bizony már sok lelkes webnapló-írónak törik bele a bicskája (az emók ilyenkor írnak leleplező cikket egymásról, a többiek csak simán ettem-ittam-szartam bejegyzésekkel lepik el a netet). Ezzel együtt töredelmesen beismerem és aláírom, hogy mindez izzasztó és kőkemény négermeló tud lenni, tehát az érezhető cinizmus ellenére is minden tiszteletem azoké, akik ezt az utat járják.

Miért is írtam le mindezt? Tulajdonképpen azért, mert mostanában szöget ütött a fejembe, hogy vajon én miért nem pörgök a látogatottságon, és miért nem promózok és linkcserézek többet legalább (tudni kell, hogy mindkét dolgot eleve idén, pár hónapja kezdtem el, pedig első blogbejegyzésem még 2004-ben született). Nem mondhatom, hogy nem örülök annak, ha olvasnak és kommentelnek, mert ez nyilvánvaló hazugság lenne, de valahogy nem – vagy csak az utóbbi időben – tettem bármit is azért, hogy ez így legyen. Miért?

Egyfelől nyilván azért, mert nem anyagi megfontolásból írok, hanem belső indíttatásból, ez egyik fő attribútumom ugyanis, és így kommunikálok azokkal a régi barátokkal, akiket ritkán láthatok csak rút praktikus okokból. Másfelől azért, mert az online médiában dolgozom, tehát bőven elég hétfői hétindítókon és keddi értekezletek előtt fosni a Webaudit meg a Google Analytics miatt, a halál vágyik arra, hogy még itthon – vagy a Kékes tetején, netán egy dark buliban, ahol épp írok, az extrém helyről posztolás szerelmese vagyok ugyanis  – is ez várjon. Ráadásul mind professzionális, mind privát szinten azt tapasztalom, hogy igazán sok kattintás szinte mindig a szedettvedett, bulváros, húsz perc alatt elkészíthető felületes szarokra érkezik, amiknél már csak a botránykeltés fingszagával (=amikor nyíltan belekötünk valakibe) tudunk nagyobbat kaszálni oldalletöltés és látogatószám tekintetében. Szoktam is néha mondogatni a többieknek: “ez most hat perc alatt kész lett, figyeljétek meg, hogy legalább háromezer egyénit hoz egy órán belül” – és általában igazam is van. Máskor meg ott szöszmötöl az ember valami igazán fontos oknyomozó riporttal, netán érzékenyebb, közérdekű publicisztikán pörög három órán át, aztán nem nézi a kutya se a cuccot, esetleg csak csellel lehet bevinni az olvasót az erdőbe. Így megy ez, kérem szépen, és ezen bizony nem segít már semmi, csak a “pina”. (Mint már említettem ugyanis, életem mindmáig legolvasottabb irodalmi recenziója a Vágy és vezelés volt, ami még annó az [origo] címlapra úgy került ki, hogy a lídben a “pina” szó is szerepelt – ez aztán ezressével hozta a látogatókat percenként, haha, ám érdemes volt megnézni, meddig maradtak…) Szóval a kiemelkedő kattintásszám abszolút titka: pina, szex, ingyenes, botrány és Robert Pattinson (neki még úgy egy fél évet adok ebben a szerepben, aztán új 0-tól 100-ig sztár jön divatba úgyis). A legcélravezetőbb mindezek fényében tehát az lenne, ha nem álszentkednék, egyenesen a ROBERT PATTINSON BOTRÁNYOS PINÁVAL SZEXEL, INGYEN! címet adnám ennek a bejegyzésnek, és csak úgy özönlenének a népek ezressével. Sőt, a nyomaték kedvéért ismétlem: Robert Pattinsom, pina, szex, botrány, ingyen. (Még bejegyzést is írhatnék kizárólag ezzel a tartalommal, de persze szigorúan minden bekezdés végén egyszer tűnne csak fel valamelyik szó, mert a teljes szöveg 70 százalékánál többször szereplő kifejezés már spamgyanúhoz vezet, és jobb a Guglival jóban lenni azért.)

No, de elkalandoztam, már megint nagyon offtopic vagyok, hiába, nomen est omen. A lényeg, hogy az utóbbi időben beláttam, tudatosabb is lehetnék látogatottság tekintetében, mert hiszen milyen klassz dolog az, amikor érdekes diskurzus alakul ki itten egy-egy bejegyzés mentén, netán még kedves emailt is kapok erre-arra reflektálva. Jót tesz az ilyesmi az ember hiúságának, meg hát – ami még ettől is fontosabb – néha nagyon sok ÉRTÉKES ESZMECSERE, tapasztalatmegosztás és kultúrvita fakadhat a dologból, amiből én speciel rengeteget tanulok és néha egészen új kapu nyílik meg előttem egy-egy blogmenti virtuális beszélgetés alkalmával. Az ilyesmi pedig azért mégis csak csodálatos dolog, amiért már önmagában véve is megéri csinálni az egészet.

A másik dolog meg, amikor örömmel repdesek itt a klaviatúra előtt, amikor valakinek örömet okoz egy-egy bejegyzés, vagy netán a bejegyzések összessége. Ez nagyon-nagyon nagy (kreatív megfogalmazás) örömet jelent, mert hiába igaz, hogy az ember szeret elveszni abban a transzcendenssel összekapaszkodó érzésben, amit olykor, kivételes percekben az ihletett írás adhat, de azért mégis akkor a legteljesebb a mámor, ha néha-néha egy-egy másik ember gondolataival vagy érzéseivel is találkozik az írott szó. Ez pedig olyan különleges élmény, ami túlnő a szerzőn, és mellékessé teszi, írtad vagy olvastad-e a bejegyzést, amiről szó van. Éppen ezért ezúton is köszönöm a leveleket és kommentekt, amiket múlt héten kaptam, és amiket most ide pakolok a teljesség kedvéért:

Nagy adag köszönet ezekért a sorokért!

És hogy mi lesz ezentúl? Hát semmi extra. Ezek az élmények arra inspirálnak, legyek valamivel tudatosabb firkász, igenis szánjak időt és szenteljek figyelmet annak, hogy a kérdéses téma eljusson a “célközönséghez”, ergó azokhoz, akik kíváncsiak, megértik és még reagálni is tudnak, akarnak néha, hogy aztán dumálgathassunk, kötetlenül és elvárások nélkül, névtelenül vagy névvel, ki hogy szereti (némmá, mindjárt jön a keblemre-a-világot fíling, pedig nem is ittam ma). Csak úgy, mint emberek, 16 évesek és 54 évesek, hat általánost végzettek és négydiplomások, művészek és vezérigazgatók, szóval az a sokféle ember aki akár itt is előfordul.

Mert ez jó, Robert Pattinson, pina és ingyenszex nélkül is. :)