Így írok én – cikket

Találtam egy szösszenetet arról, hogyan írj cikket kevesebb, mint húsz perc alatt – akár én is összehozhattam volna, ez az egy már nagyon megy. Miután ez eljutott a tudatomig, elgondolkoztam rajta, hogy ez vajon jó-e. Aztán a következőre jutottam: a mostanában főállásban írt cikkeim három részre oszthatóak…

• 1. A könnyen-gyorsan hírműfaj, tömeggyártásban

Megkeresed, megtalálod, megírod, épp csak pár mondat, öt perc alatt megvan, kényelmes és hamar elkészül, semmi agysebészet. Olykor a vadászat nehezebb, mint a publikálás. Persze bizonyos műfajokban – értsd: bulvár – a hír lényege nem a tényközlés, inkább a gusztusos tálalás, ami az online-ban a címnél és a képválasztásnál kezdődik.

Mivel a műfaj könnyedségénel fogva megtehetem, ilyenkor a magam részéről legalább jó poént csinálok a hírből, legalább jól szórakozom (meg néha jobb esetben az olvasó is). [A valamilyen szempontból érdekes, hasznos, netán simán poénos cikkeket egy ideje már a szájtomon gyűjtöm, mert a mai világban a különféle magazinok és online felületek gyakran váltanak formát és felületet, itt viszont minden szart vidáman archiválok magamnak - és persze nektek, legalább látni a fejlődést, if any.]

• 2. Az anyagok, amik minden héten megszületnek, csak más szavakkal

No igen, többek között ezért fárasztanak a női portálok, mindig ezek a kötelező témák, tuti fogyókúratippekkel és hogyan hódítsuk/tartsuk meg a pasit… unalom a köbön, mégis muszáj ugye ilyeneket is gyártani, ez a policy, ettől női portál a női portál (vagy bulvár a bulvár – tulajdonképpen még szerencse, hogy nem vagyok csak csajos vagy csak bulvár témákra ítélve, halálra is unnám magam). Ilyenkor van, hogy legyártom az anyagot húsz perc alatt, mert szorít az idő és csinálnék már valami izgalmasabbat inkább, de az esetek nagy részében szeretem azt hinni, hogy még ha a téma oszlott hulla és pókhálós is, legalább poénosan/érdekesen/bizarr módon tálalom ötszázadszorra. Néha még engem is szórakoztat az ilyesmi, ilyen például a fanszőrzetről írt roppantmód mély szösszenetem (igen, bizonyára az ötmilliomodik voltam a bolygón, aki elmélázott azon, hogy csupaszon vagy szőrösen jobb-e az élet). Hasonló sztori a megalátogatottságú öt mondat, amitől a nők hülyét kapnak szex közben – ilyen cikkekből millió van, de szerintem még egész frappánsan fogtam meg a témát, és ez jó. ;)

A gond ezzel a kategóriával az, hogy az olvasó sajnos olyan állat, aki igényli az ilyet, és ezért – bárhova írok, ez tapasztalat – nem lehet kikerülni ezeket az anyagokat (igaz, azt nem tudom, a sportlap-olvasók igénylik-e a 10 legcikibb öngól-féle összeállításokat, én laikusként persze csak az ilyeneket olvasom el/nézem meg, nyilván az összefoglaló sablonanyagok vonzzák a legmainstreamebb közeget).

3. A cuccok, amikről nem találni átfogó anyagot – önálló témafeldolgozás, úttörőség

Persze ez a kedvenc, minden jóérzésű szakmabéli folyton ilyeneket írna legszívesebben, de ez időigényes dolog, plusza téma se mindig feltétlenül adja magát. Nem állítom, hogy ilyen esetekben a legelső vagyok a világon, aki cikket ír a témában, de az biztos, hogy at least sehol nem találtam más, átfogó anyagot az ügyben az adott aspektusból, és ez az elégedettség csalóka érzésével tölti el az embert. Ilyenkor teljesen beszippant a téma, és úgy kell erőszakot tennem magamon, hogy egy bárki számára érdekes, frappáns valamit hozzak össze, és ne egy komplex, mély, több oldalt bemutató és megszólaltató könyv alapjait rakjam le. Tegnap például írtam ezt a cikket az objektofíliáról, és érdekes volt: belefogtam egy bulvárhír miatt, de a végére annyira elvitt és elgondolkoztatott a dolog, hogy sajnáltam, hogy nem mélyülhetek el jobban a tárgyszerelem rejtelmeiben. Persze szorított az idő és utána még megírtam a hat másik cikket, de itthon folytattam a kutakodást. Aztán ebbe a kategóriába tartozik például az ominózus tisztasággyűrűs cikkem is – másik témában íródott cikk híján folyton engem linkel boldog-boldogtalan, így vicces helyekről érkeznek néha látogatóim húszassával (Erdélyi Reformátusszövetség meg Gyakorikérdések.hu, lol), meg persze ott van az anticelebség témaköre, a hiperheteroszexualizáció, régebben az aszexualitás vagy a poliamori közösségek (igaza van az asztrológusnak, tényleg vonz minden beteg fasság).

No, a lényeg, hogy ezzel a ponttal egy gond van: hetente egyszer, néha kéthetente születik csak ilyen, viszont szerencsém van, mert az élet azért többször a segítségemre volt és/vagy szabad kezet adott.

Ha az utolsó pontot vesszük alapul, voltaképpen nincs is rossz életem.