Contemplation

“Az a baj, hogy azért nem fogtam még hozzá az angolozáshoz, mert teljesen szét vagyok esve, kihullanak a kezemből a dolgok, semmire se marad időm és közben fogalmam sincs, ki vagyok és mit akarok” – mondja a barátnő éjfél előtt tíz perccel. Próbálok konstruktív lenni, de igazából én is hasonló cipőben járok mostanság-többnyire-főként. Az anyjáék szerint korai kapuzárási pánikja van, attól való félelmében, hogy nem sikerült eddig semmit letennie az asztalra. Hát nem tudom, bár időm sincs zum Glück ezen morfondírozni.

Az előttünk lévő tíz generáció 35 éves korában már túl volt a csúcson, a hetvenes-nyolcvanas években születettek meg a másfeledik iksz után mennek Indiába “önmagukat keresgélni”, puszta seggel és grandiózus ábrándokkal. Aztán fasztuggya.