Marilyn Manson kontra Győri Egyházmegye

Úgy látszik, Szikora Robit megtépázta a válság idén, mert még arra se maradt ideje, hogy megmozdulásokat szervezzen a Manson-koncert ellen. Sebaj, azért van utánpótlás így is: most a Győri Egyházmegye küzd az “amerikai sátánista zenekar” soproni fellépésének meghiúsulásáért.

Szikora nem vállalta idén

Be kell vallanom valamit: szégyen, nem szégyen, az egész Marilyn Manson-jelenség úgy zúgott el mellettem, hogy észre se vettem. Találkoztam persze Manson-számokkal a tévében és a rádióban, elvégre az ilyesmi mainstream előadó esetében elkerülhetetlen, viszont soha nem volt rám semmilyen hatással a dolog. Kábé, mintha víztől akarnánk berúgni: próbálkozni lehet, de az eredmény várat magára. Fura dolog ez, mert hiszen az a fajta “bölcsészgeci” volnék, akinek mindenről van ám véleménye – Manson mégis valahogy a semleges térfelületen maradt. Gyenge zene fix panelek mentén, ügyes marketing: az árukapcsolás társadalomkritikával átitatott álsátánizmussal működik igazán. Zavaró, hogy még kikerülni se lehet: az undergroundban is találkozni a nevével, és celebhíreket is kell írni róla időről időre, egy-egy Lindsay Lohan és Britney Spears között.

Voltak persze ismerősök-barátok, akik egyfajta kiindulási pontnak tekintették “az antikrisztus” zenéjét, amolyan forrásnak, ami arra jó, hogy a 11-13 éves kölyköket igényesebb sötét muzsikák irányába fordítsa – már ha persze a Manson nevezhető igényes zenének, ugye (engem nem igazán mozgat meg a metál). “Na ja, szerettem Mansont, 15 évesen: HIM, Manson, Rammstein, aztán jött az underground, ez volt a beugró” – tucatszor hallottam már ezt a mondatot. Fura, hogy ez nálam kimaradt.

Ma sem vonz különösebben se a jelenség, se a zene: sőt, igazából taszít a stílus és a körülötte pulzáló műbalhészag (plusz kissé szalonképtelennek tartom Charles Manson szellemét akár csak verbálisan is megidézni, de mondjuk én túlérzékeny vagyok, horogkeresztes hellokittyt se tűznék a kulcstartómra). Ezzel együtt komolyabban felháborodni se tudtam soha: ha valakinek ez mond valamit, közvetít üzenetet és örömet okoz, ám legyen. Az emberiség nem ezért fog kipusztulni (mellesleg pont tegnap vetítette a Duna TV a Kóla, puska, sültkrumplit, amiben Manson papa is nyilatkozik, lévén Amerika viccesmód őt tette felelőssé a Columbine-beli mészárlásért… amitől én, nem mellesleg, ötszáz méterre tanultam akkoriban – engem azért nem vettek elő).

Szóval most itt van ez a Győri Egyházmegye, akik közelről sem olyan toleránsak, mint én vagyok – sőt, kicsit sem azok, de hát végeredményben ez a dolguk. Ki tiltakozzon, ha nem ők? És mit csinálnának, ha nem tiltakoznának? Legalább a katolikus egyház működjön rendeltetésszerűen, ha már a politikai pártok szerepet cseréltek.    

Kik, ha nem ők? És mikor, ha nem most?

Az apróbetűs rész persze remek reklám Mansonéknak:

Sajnálattal és őszinte megrökönyödéssel vettük tudomásul, hogy többszöri jelzésünk ellenére Sopron Megyei Jogú Városban megvalósulhat egy köztudomásúan keresztényellenes zenekar fellépése, jóllehet ez alkalmat ad a keresztények elleni gyűlöletkeltésre és az egyház, valamint szentségei gyalázására. Ezért fordulunk minden jószándékú keresztény testvérünkhöz, hogy imádsággal és böjt felajánlásával könyörögjenek a gyűlöletkeltőkért és megtévesztett testvéreinkért.

Győri Egyházmegye

Bónuszként előadás is várható a beszédes Isten szereti Marilyn Mansont? címmel, amit kerekasztalbeszélgetés követ, melynek keretében megvitatják az egybegyűltek, sátánista-e a zenekar, és ha igen, vajon mennyire veszélyes ez a társadalomra nézve. Bizonyára marhára az, amikor minden tizenöt másodpercben éhen hal egy ember, és egyébként is rohad a világ pélója, ráadásul 80 forinttal drágább lett a Rauch Ice Tea az ÁFA-boostnak köszönhetően.