Újságíró-ábrázolás az amerikai tinifilmekben

Döbbentem fedezem fel napról napra Tanácsadó rovatunk pályaválasztási felületének böngészésekor – már kész mentálhigiénés szakértővé avanzsáltam, – hogy manapság valamiért minden második tini újságíró akar lenni. Úgy látszik, ez az új divatszakma: aki semmire se jó, ezt még simán csinálhatja, warum nicht? És mérget vennék rá, hogy az amerikai tinifilmek csak rontanak a helyzeten.

Nem vagyok sajnos túl tájékozott film-ügyben, ezért előre bocsátom, bizonyára tucatnyi hasonló mozi létezik még: nekem egyelőre ezek jutottak eszembe arról, miként ábrázolja Hollywood a zsurnaliszták életét.

Egy hónap, egy cikk - főállásban sok pénzért

Never Been Kissed, 1999

A romantikus komédia főhőse Josie Geller, alias Drew Barrymore 25 éves copy editor - nálunk ilyen munkakör eleve nincs, egyébként annyit tesz, hogy nem saját cikkeket ír, hanem másét javítgatja (nem világos, ez miben más, mint az olvasószerkesztő vagy a korrektor, de egy valamirevaló amcsi lapnál mindhárom van, míg nálunk a tendencia kicsit más: rendszerint egy ember végzi három ember munkáját, nem pedig fordítva). Mivel marhára fentagyú munkaerőről van szó, a főnök hosszas mérlegelés és több tucat míting után azzal bízza meg, hogy pikáns tinisztorit göngyölítsen fel a lap számára. Ha Josie magyar skríbler lenne, kapna két órát a munkaidő lejárta után, hogy összeollózzon valamit a netről, saját fantáziája segítségével, amit aztán valami ciki celeb neve majd csak elad. De Amerikában? Josie pár hónapra egy középiskolába vonul, hogy testközelből érzékelhesse a tiniélet fonákságait, amolyan ipari kémként. Azt nem tudjuk, közben ki dolgozik helyette, és miért éri meg egy lapnak heti egy berúgtunk-a-futballpályán-jellegű tinisztoriért egy szalmaszálat is keresztbe tenni, de tény, hogy Josie a végére szupersikeres, őrültmenő és übergazdag nagybetűs Újságíró lesz, mivel képes volt egy darab cikket úgy összehozni másfél hónap alatt, hogy közben hatan dolgoztak a keze alá. A végén még egy Pulitzert is kiutalnak neki, mint az év zsenijének.

Olyan magazinnál dolgozik, ahol a relaunchot egy 13 éves kiscsaj röhögve levezényli, és milliomos lesz belőle

13 Going on 30, 2004

A szokásos szetting, a 13 éves Jenna Rinkből hirtelen 30 éves Jenna Rink lesz (Jennifer Garner), aki tinikora kedvenc magazinjának, a Poise-nak dolgozik. Persze 30 évesen kibaszott gazdag és őrült menő, saját lakás és kocsi, nagyon fancy partyk minden este, no meg csupa Armani meg Gucci-cucc – mindezt szerkesztői fizetéséből, persze. Jenna az atyaúristen a magazinnál, de persze csak napi 4 órát dolgozik, a hátralévő időben shoppingol és koktélozik, meg az arcát vasalja. A melója olyan komoly kvalitásokat kíván, hogy 13 éves önmaga lazán levezényli a magazin relaunchot, csak közben – hogy azért bonyodalom is legyen-, kolléganője átcsusszan a konkurenciához és átpasszolja nekik a 13 éves Jenna korszakalkotó ötleteit. A végén persze nem a termékközpontú gondolkozás győz, hanem Jenna naiv, tiszta, gyermeki gondolatai és lelkesedése diadalmaskodik a szerkesztőségben, így a magazin már egy hét múlva régi fényében tündököl, Jenna pedig attól fogva atyaúristen lesz a kiadónál.

Nem Jut Eszembe a Film Címe, ????

Csávó egy nap rájön, hogy az igazi szülei nem az igazi szülei, hanem valójában két kéteshírű pornós figura leszármazottja, akik médiacéget alapítottak és a világ egyik legnagyobb magazinját adják ki, óriási sikerrel. Midőn a szülők meghalnak, csávó örököl mindent, és persze – 16 éves, nulla tudással – tulajdonos-főszerkesztő lesz. Onnantól fogva dől hozzá a lé, sorra veszi a luxusautókat és beszól a csökött elméjű matektanárnak, egészen addig, amíg a konkurencia meg nem leckézteti. Csávó a végén észhez tér, és zseniális, őszinte, gyermeki lelkesedéséből fakadó relaunch-ötleteivel megmenti a médiacéget és újra piacvezető pozícióba vágja a magazint.

Vezető újságíróként úgy adja le az interjút, ahogy az a magnón állt

Bridget Jones – The Edge of Reason, 2004

A film még csak istenes a kedvesen csetlő-botló Bridget-figurával, de a könyvtől minden jóérzésű kultúrembernek kinyílik a zsebében a svájci bicska. Bridget Jones egy sötét, agyhalott szőke újságírólány, aki soha egy könyvet nem vett a kezébe, a közélethez annyit konyít, hogy egyes országokban polgárháború dúl és akkor a nők kevesebbet shoppingolnak, interjút pedig úgy ad le, ahogy azt magnóról lejegyzetelte, nyiszte utómunka és szerkesztés. A szakmaiság csúcsa számára az, hogy végigpotyázgat pár stájt az ingyenpia miatt – ezt persze én is szoktam, lássuk be, múlt héten nem is rendeltem ebédet - ennek ellenére mégis 30 évesen önálló lakása és kocsija van, flancos síparadicsomokban parádézik és a trópusokra jár nyaralni. A legviccesebb pedig: a végén amolyan trendszetter lesz belőle, és a társadalom elismert tagjaként tartják számon, mint menő zsurnaliszta meg médiacsászár.

Confessions of a Shopaholic, 2009

Azért lett újságíró, hogy minden héten vehessen magának egy 1000 dolláros sálat

A doktorszöszi-bukéjú történetben adott Rebecca Bloomwood hivatásos hülye picsa, aki havonta félmillát elshoppingol, ezért jól fizető állás kell, ahol nem baj, ha semmihez se ért: az írott sajtó szinte adja magát, kézenfekvő választás ez, ugye.  Ha Magyarországon választja ezt a pályát, egyértelmű, hogy innentől se ideje, se pénze nem lesz boltkóroskodni, de az Atlanti-óceán túlsó partján másképp mennek a dolgok: Rebecca milliókat kúr el sálakra és cipőkre újságírói fizetéséből, miközben cserében csak heti egy cikket kell szállítania, amit két asszisztens és egy sármos chippendale segít neki összehozni. Nem győz az ember irigykedni, ugye.

És a mindenkori aduász

Tegyük még mindehhez hozzá az-öt-perc-múlva-felrobban-a-föld-de-bruce-willis-megmenti-típusú katasztrófafilmek fitos orrú újságírónőjét – nő utótag kötelező – aki minden percben legalább kétszer elmondja: “De az embereknek joguk van tudni!”, mire a polgármester feldúltan tiltakozik: “Nem szivároghat ki semmilyen információ, a választások előtt ez katasztrofális következményekkel járna!”, ennek ellenére Szőke Fitos csak eleget tesz az infotainment műfaj kötelességeinek és tudatja a világgal, hogy végveszély van, majd két robbanás közt összejön Bruce Willis-szel, aki már kiszállt, de a kisfia emléke miatt azért megmentette még egyszer a világot a szőke újságírónővel az oldalán.

Mindezek fényében ne csodálkozzunk, hogy ott tart a média, ahol!