Muszájból olvasni

Épp a minap olvastam Szexésnyúljorknál, hogy bizony ő is olvas(ott) már muszájból blogokat: olyan webnaplókat, amiket kegyetlenül utált a gazdájával együtt, de egyszerűen nem tudta megállni, hogy időről időre be ne kukkantson. Úgy látszik tehát, ez egy létező kategória: full ellenszenves az egész, mégis valamiért vonz, mint a mágnes, however absurd this may sound.

A jelenség gyökere két dologból fakad: egyrészt a kíváncsiságból, amit minden megrögzött net-addikt ismer, másrészt pedig abból az egyszerű tényből, hogy az ember valamiért szereti feszegetni saját ingerküszöbét, és bizony perverz módon igenis jó néha mélyen megbotránkozni, de legalábbis kiakadni egy picit. Erre épít többek között a bulvár, a horror és a trash műfaj is.

Biztosan van valami abban a spirituális tézisben, hogy az ember attól viszolyog, ami a legismeretlenebb számára, és amit még nem volt alkalma mélységében átélnie, megélnie. Speciel én többféle oldalra kukkantottam be időről időre hosszú ideig, józan akaratom ellenére az elmúlt évek során, periodikusan és rapszodikusan:

• 15-20 éves kiscsaj megmondja a frankót, pocsék helyesírással, iszonyat gány layouttal, lehetőleg fekete alapon sötétszürke félcentis betűtípussal, tartalmában – if any – csupa tinidüh és lázadás, szinte már bájos módon… egyfelől felhúzza az embert, másfelől meg jólesik a szembesítés egy ellentétes pólussal;

• vicces internetcelebek, akiken lehet röhögni;

• középharmincas nyárspolgár gyesen lévő anyuka kocsmapolitizál, nem túl konzisztens módon.

Bizarr módon viszont többnyire még a legelcseszettebb blogban is találok valami érdekeset, sőt: értékeset is. Talán öregszem, higgadt a vérmérsékletem is…?