Csöpögtünk

Jónás nővérek 3D-ben, Royal Vodka a Westend tetőterén, Mojito valami magát flancosnak képzelő helyen, majd gyors vizit az SM Café- féle VNV-esten, ahol jót csevegtem a személyzettel vendégkör híján. Ez a hétfői nap mérlege, kérem alássan.

Vesetranszplantáció érzéstelenítés nélkül?

Kénytelen voltam kikínlódni tegnap egy Jonas Brothers premier előtti vetítést a Westendben, míg Szonja a Mammutban tett eleget munkaköri kötelezettségének Zac Efronnal (jól ráfaragtunk a szervezéssel, pedig közösen szenvedni mulatságosabb lett volna, de attól tartok, lesz még rá alkalom bőven). A Walt Disney cég okozta megpróbáltatásokat egy nagy üveg vodkával és pár energiaitallal próbáltuk kiheverni, ami természetesen fatalista filozofálgatásba torkollott életünk nagy karmikus terheiről, majd ezt követte a Mojitóval tisztára mosott mindenkit-nagyon-szeretünk-de-főleg-egymást-örömérzet. Ez kellett, mostanában igazán visszafogott jókislány voltam.

Plázabulák vagyunk, lawoljuk a zsibit

Hirtelen ötlettől vezérelve az is eszembe jutott, hogy nem ártana végre valami önazonos dolgot is művelnem, így útban hazafelé – mert annyira útba esett – benéztem az SM Caféba, ahol úgy 600 éve nem jártam már. Éppen VNV-est volt, ennek örömére leküldtem egy Zubrowkát, és már-már Bolkowban éreztem magam, de emberek csak nem érkeztek. Sebaj, lespannoltam a pultosokkal és egy félszeg kiscsókával, aki szerintem hamar elvesztette a fonalat a kocsmaigazságok végeláthatatlan tengerében. Egy óra fele tehát hazaballagtam, gyalogosan, az oldszkúl módon. Térdig koszos lettem a körúton, éljen a szoknya-papucsszezon és az urbánus szmog meg a guánó. Most a tévé előtt heverek, mint minden normális nyárspolgár este 11-kor, és nem értem, miért válik a dokuadó tizenegytől baszós csatornává: akit érdekelt tarama templomban elbújt ötezer huszi, az vajon automatikusan kíváncsi a tabumentes ökölpornóra is? Érdekelne, vajon hol az átfedés a két célcsoport között.

Sose halunk meg!