Legyünk trendi biszex popsztárok!
Most az a divat, hogy a popsztár kötelezően biszex (Katy Perry, Lady Gaga, Pink, Fergie és a többiek, ugye). Muszáj neki, ha sikeres akar lenni, persze csak ha kettessel kezdődik a személyi száma. A magyar piac még tartózkodó, bár nekünk is van már “biszex zenekarunk”, elvégre művészi szentpontból a szexualitás igen nagyon releváns, mint tudjuk. Mondjuk, popszempontból is a művészet.
Mióta oktondiságból kettéosztott országunkban politikai kérdés lett a szexuális irányultság, az ember el-eltűnődik azon, mi a jobb: ha a nem-nő és nem-bi (ergó csőbuzi) celeb – netán egyéb közszereplő - kimászik a klozettból vagy ha mélyen hallgat orientációjáról?
Sehogy se jó, nincs helyes megoldás. A coming out végzetes, egyébként se mossa le róla isten se, hogy cigányzsidó ballib, a komolyabb helyekről viszont végleg kiírja magát. Steiner Kristóf a könnyedebb műfajban még szalonképes, de Radics Péter állítólag már ellehetetlenítette helyzetét az ominózus comingouttal, amire mindannyian emlékszünk (igaz, a mániás-depresszió és a homoszexualitás nem feltétlen járnak kéz a kézben). Per pillanat mindenesetre a társadalom agresszív orraládörgölésnek veszi, ha valaki nyíltan beszél homoszexualitásáról. Hiába, szociolingvisztika órán is többször elhangzott, hogy a hetero férfiak közbeszédében kötelezően szerepel a buzizás.
Aki kussban marad sem jár sokkal jobban: az embereket az ő esetükben az háborítja fel, hogy “dehát mindenki tudja, miért nem vállalja fel, micsoda képmutató féreg az ilyen”. Gondoljunk csak szegény Antall Imrére vagy Friderikuszra. (Igaz, utóbbi nem egészen homó, inkább aszexuális, ami persze ezerszer durvább és szégyelnivalóbb egy olyan világban, ahol még a csapból is szex folyik. Az aszexuális coming out aztán maga az öngyilkosság, pardon me! Galla Miki is inkább aszondja, hogy szeret egyedül lenni, oszt kész.)
Szóval, nem egy diadalmenet a deviancia, de trendi biszex női popsztárnak lenni valamiért mégis menő. A fene se érti ezt, szexista világban élünk, no.
Íme, a feed...
Mondjuk én nem kell h hivatalból róluk olvassak, de Lady GaGa nekem egész szimpi valamijért.
Amúgy meg azt nem értem, hogy ahogyan nekem sajáét természetes fejlődésemben eljött az a pont, amikor egyszercsak abszolút toleránssá váltam és ne foglalkoztat, hogy valaki bi, homo, hetero vagy akármi, úgy ez másoknak miért nem jön el. akkor talán adott esetben kérkedni sem kellene a “mássággal”
érdekes,hogy az eredetileg biszexualitásnak szentelt írásban helyet kapott az aszexualitás is. (mert bár ugyanolyan szexuális orientáció mind a kettő, de míg a biszexuális nem zárja ki a másik nemet sem szexuális életéből, addig az aszexuális mindkét nemet kizárja…egyik sem betegség, az előzőnél hajlam,vagy csak trend hajlamosíthat erre, az utóbbinál viszont inkább rossz tapasztalatok,vagy a nevelés, és ezek miatt, bár az ilyen egyén érez vonzódást és hasonlók,úgy vonja meg magát a szextől mint egy anorexiás a tápláléktól… állítólag Japánban sok az aszexuális, ahol drasztikusan csökkent a gyermekvállalási kedv, a szingli életforma elszaporodott és egyre későbbre tolódik a házasságkötés)