Az újmédia-celebség ificsapata

Papírforma szerint bizonyára korrekt kis online újságíró vagyok, elvégre nonstop netszörfölök és mindenféle blogba beletúrok, kezdve az FTM és MTF transzneműek naplóitól a techblogokig, és mindenféle random cuccon becsülettel átverekszem magam.

Higgadtabban... sőt: lassan, tűnődve (ha netán hiányoztak volna tájképeim Gyöngyösről és A Tóról)

Két dolgot vettem észre: egyrészt a kor – á, a kooooor – higgasztott a vérmérsékletemen, és egyre kevésbé tudok kiakadni, felháborodni és bepörögni azon, ha valaki másképp él és gondolkozik, mint én. Még a szándékos provokáció se akaszt már ki, pedig nyolc-tíz éve remek glossza-témát adott minden bizarr visszásság.

A másik dolog, amire felfigyeltem, hogy sokkal visszafogottabban és körültekintőbben – megreszkírozom: óvatosabban – érvelek, mert egy ideje már érzem a felelősséget, ami a véleményalkotással jár. Persze ma is beszólok mindennek és mindenkinek, ami nem tetszik, nincs túlzott megfelelési kényszerem se… de már elmúltak azok az idők, amikor nyugodt lelkiismerettel beszéltem olyanról, amihez… nincs közöm. “Ne akarj jót neki, ő tudja csak, mire van most szüksége, a tévedéseit meg meg kell élni. És ne azt nézd, hogy rossz, hanem nézz mögé és lásd, miért olyan, amilyen” – ahogy Piroska néni mondta, amikor 15 évesen visszamentem hozzá, és elpanaszoltam, hogy gyerekkori barátnőm fura pasival jár és gáz társasággal lóg.

Már egy ideje felfigyeltem egy érdekes jelenségre, de egyáltalán nem voltam biztos benne, hogy nyilatkozhatok-e róla. Tulajdonképpen semmi közöm nincs hozzá, ráadásul se nem utálom, se nem imádom azokat, akik ezt az utat választották. Egyszerűen csak felfigyeltem egy jelenségre, amiről egyre többen írnak, többnyire nem épp hízelgő hangnemben, de mindenképpen penetráns észosztással egybekötve.

Kiszel Tünde és Hoolie Scene... Forrás: Hooliesceneblog

Miről van szó? Fiatal emberekről, akik előbb váltak bizonyos körökben ismertté, minthogy valamit letettek volna az asztalra. A jelenség persze nem épp újkeletű, a magyar celebek nagy része valóságshowk és kétes modell-munkák eredményeként került reflektorfénybe. A celebség ilyen dolog: nem kell okosnak, szépnek vagy jónak lenni, a cél a l’art pour l’art ismertség, avagy az ismertség produktum nélkül, ahogy erről már korábban fecsegtem.

Persze csak idő kérdése volt, hogy egy ilyen szettingben mikor jelennek meg a tini-celebek, nevezzük őket inkább mini-celebeknek. Muszáj, hogy foglalkoztasson, mondom magamnak, elvégre szakmába vág – de az igazság az, hogy gyárilag vagyok kíváncsi, hogyan működik a myVIP-celebség, mi a folyamat mögötte, egyáltalán… hogyan élnek és gondolkoznak azok az ifjak, akik ezen a témán pörögnek, bármelyik oldalon (celeb vagy rajongó).

Hoolie többezres 21. szülinapi megabulit szerveztet magának

Az egyik abszolút példája a myVIP-celebségnek Hoolie Scene. Egy dizájnos, trendérzékeny, jó kommunikációs képességgel bíró srác, aki youtube-klipeket készít, ergó tátog valami harmadvonalas rádióslágerre. Videóbloggernek nevezi magát, ami világszerte trendi 21. századi műfaj, de az igazán pikáns inkább az, hogy évről évre gigamega-birthday partyt rendez magának, a buli költségei pedig százezrekre-milliókra rúgnak. A bulit amolyan fan-meetingnek tekinti, mivelhogy fan-klubja is van nekije. Akadnak ugyanis rajongók szép számmal, ezek szerint a Küldök neked egy cuppanós, cuppanós nagy puszit lenge öltözékben eltátogott cover-verziója egy bizonyos célcsoportban igen erős. (Reméljük, nem a nagyfarkú pedofilok körében.)

Miért vágyik egy 20-21 éves fiú celebségre? Hoolie Scene műsorvezető akar lenni. Ma már persze nem meglepő, ha valaki előbb celeb, aztán tesz csak valamit, ami kiemeli a tömegből, vagy talán akkor sem. Megnéztem Hoolie Scene szereplését a Mónika-showban, és döbbenten láttam, hogy a fickóban van annyi tehetség, hogy jól jöjjön ki abból a szennyből is: egyszerűen önreklámnak használta, mint egy vérbeli profi. Aztán az MTV Swung című (azóta kipurcant) műsorában tolta az ipart, persze asztal alá beszélte a többi vendéget a kamera előtt. Ügyes kölyök, állapítottam meg, határozottan van vénája a dolgokhoz, még ha a kellő empátia, odafigyelés és általános tájékozottság hiányzik is egyelőre belőle (a celebwannabíségbe ölt energia nagyobb részét inkább önképzésbe kéne fektetni, asszem). De ott a lehetőség, hogy korrekt kis pop-műsorvezető legyen egy zene tévén… ha nem kapja el a gépszíj, nem őrlik fel a külsőségek és felszínes pózok, amik már most is alaposan körbefonják életét.

Még a Hoolie-féle interjú kapcsán ismertem meg annak a 18 éves srácnak a blogját, aki választ adott erre a kérdésre. Kenny Catastrophe ügyében volt egy kis flém is, amikor Demcsák Zsuzsa az egyik mainstream reggeli műsorban konkrétan rákérdezett, Kenny biszexuális-e, ami persze nem tett túl jót a szerencsétlen műsorvezető imázsának, aki már kormányszóvivő-jelöltsége idején sem bizonyult feddhetetlennek  pc-ség terén. Kenny Catastrophe mindenesetre konkrét választ ad az egész myVIP-celebség kérdéskörére:   

Kenny Catastrophe Marjai Juditnak állt modellt, később szeretne ő is fotózgatni

Imádom, hogy mennyire nárcisztikusnak gondoltok. Semmi sem mulattat jobban, mint a tudatlanságotok velem kapcsolatban. De ez így van rendjén. Ha mindent elárulnék magamról, ha nem lenne tézisek tömkelege bennetek rólam és kiszolgáltatnám a titkaimat, akkor üresség lenne bennem és értelmetlen lenne az életem. Így viszont úgy vélem, nem az. [...] Ha közvetlenül nem sikerül kapcsolatba lépned velem, kérlek közvetetten se próbáld. Gondolok itt arra, hogy kapcsolatot teremtesz az egyik barátommal, velem kapcsolatos információk érdekében. Ne légy gyerekes! Ha valamit kijelentek az úgy is van, és semmi sem fog változtatni a gondolatmenetemen, hisz mindent szignifikáns pontokra fektetek.

Fura dolog, hogy valaki abban kéjeleg, amikor mások vele kapcsolatos félreértéseket tárgyalnak meg, és ezáltal maszturbálhat kicsit önnön egyedülállóságának nimbuszában. Nem rossz, nem kétségbeejtő és nem ciki, csak olyan valami, amihez én például nemigen tudok spirituálisan kapcsolódni. Persze ne kívánd felebarátodnak azt, amit magadnak kívánsz, mert lehet, hogy más az ízlése.

 Tényleg széttárt kézzel állok, és nem tudom eldönteni, jó-e az, ha valaki “mindenáron” celeb akar lenni, és élvezi a l’art pour l’art ismertséget.