Új világuralmi tervek

Nem tudok főzni. De nem csak úgy nem tudok, ahogy azok nem tudnak, akik különleges fogásokat nem készítettek még, hanem úgy nem tudok, ahogy az abszolút kezdők nem tudnak. Talán azért, mert korán meghalt anyám, nagyanyám, talán azért, mert totál antitalentum vagyok, nem tudom.

Tisztelem a konyhaművészeket és abszolút kreatív dolognak tartom a gasztronómiát, de sajnos a folyamat gyártáshoz tartozó része engem sosem vonzott, sőt: teljességgel hidegen hagy, mi hogyan készül, a procedúra utáni feltakarítást meg kötelező undormánynak tartom, amit társasági események alkalmával illemből önként vállalok, ha már a kreatív tartományokhoz nem tudtam hozzájárulni.

Most sem az önkifejezés vágya az, ami affelé visz, hogy főzni tanuljak, hanem az anyagi és praktikussági megfontolások, no meg a hiúság: tiszta röhej, hogy minden egészséges 18 éven felüli tud VALAMILYEN SZINTEN bütykölni a konyhában, én meg csak a mikró és a melegszendvicssütő bekapcsolásához értek, no meg a rendelések netes és telefonos elérhetőségeit vágom fejből. Kevés ez, fiam, kevés, eljárt feletted az idő, muszáj lépni valamerre.  

 A gond csak az, hogy az összes létező szakácskönyv és recept olyan előismereteket feltételez, amiket én hírből sem ismerek. Mintha csak egy kínai nyelvtanfolyamra toppannál be, ahol élből kínaiul közlik, mit kell csinálnod, de persze még se a szavakat, se a nyelvtant nem ismered. A szakácskönyv is így indít: “Végy tíz deka reszelt bazsalikomot, pácold benne a ropogósra sült garnélát húsz percig” – oké, de: 1. a bazsalikom tippjeim szerint egy fűszer, oké… de hol jutunk hozzá és milyen kiszerelésben érdemes venni?, 2. honnan tudod, hogy a tíz deka tíz deka, szemmértékre? És akkor ha a recept két személyre szól, ha három személyre készítem, tizenöt deka kell?, 3. mi a halál az a pácolás, és hogy kell csinálni?, 4. a garnélát hogyan kell ropogósra sütni? miben, mennyi ideig? egyáltalán, hol kapható nyers garnéla és mennyit kell vennem összesen? És ha már itt vagyunk, vajon milyen lábasokat meg edényeket vegyek, és hol érdemes? Van pár tányérom, egy palacsintasütő meg egy lábas, amiben néha virsli fő, ennyi. Kérdéses az is, hogy vajon hol kezdődik az a tudás, aminél már érdemes beruházni új eszközökre.

Miután a nyelvtanfolyamnál is hatékonyabb, ha az ember anyanyelvi környezetbe zuttyan, valami azt súgja, én is jobban járnék, ha egyszerűen betársulnék egy főzni tudó, türelmesebb fajtájú ismerőshöz, aki élőben és gyakorlatban átadja minden tudását (úgy kétszáz év alatt, sok-sok Xanax-szal). Biztos vagyok benne, hogy ehhez is, mint mindenhez, tehetség és lelkesedés kell: a tehetség némiképp pótolható, a lelkesedés azonban nem – tehát most igyekszem spannolni magam, hogy lelkesedjek jobban, ne csak a kedvező végeredményt várjam (imádok zabálni).

 Menne ez nekem vajon, nem túl késő teljesen ismetetlen vizekre eveznem vén fejjel? Nagynéném is harminc fölött főzött először életében, amikor gyerekei lettek. Tény, hogy magának az ember nem szívesen kotyvaszt, de pár alap dolgot elkészíteni a családnak, barátoknak, kedvesnek etc. nem árt tudni.

Szóval, meg kéne tanulni főzni, na. 2009 nagy projektjeinek egyike ez, újévi fogadalmak, meg minden.

***

A közeljövő további terveihez tartozik, hogy beleásom magam cseppet a fotózásba. Teljesen amatőr vagyok, és igazából még azzal sem vagyok tisztában, mitől jó fotós egy jó fotós (a technikai kompetencián és a megfelelő felszerelésen túl). Sokan mondják, hogy “a szemem” megvan hozzá, és szeretek is fotózgatni nagyon. Vérprofi valszeg sosem lesz belőlem, de remek lenne, ha a magam fotósa lehetnék. Pont kapóra jön a következő alaphelyzet:

Persze nem volt kimondottan egyszerű rávenni az öreget, hogy experimentálódásra adja a fejét, de most úgy tűnik, érzi a dolog szükségszerűségét, és látja, hogy a nyugdíjkorhatár meg egyre csak nő. A fórumtémára több hozzászólás és PM is érkezett, egyelőre Nikon D60 és D90-nél járunk, de igazából fogalmam sincs, a Nikon jó-e digiben.  Itt is várok ötleteket, javaslatokat, felvetéseket a témában – nem csak profiktól!