Kiss Pista, az aljas áruló
Épp a napokban írtam cikket a blogolás mikéntjéről és hogyanjáról egy népszerű tinimagazinba, amiben kitértem arra is, hogy szigorúan tilos személyes konfliktusainkat webnaplóban mélyíteni, és nyilvános bosszúhadjárat formájában anyázni ex-pasit, volt havert és ciki osztálytársat. Elképesztő, hogy felnőtt emberek is képesek semmibe venni ezt az alapszabályt… Most felháborodjak vagy anyázzak én is?

Ha két trú emo már nem cejizi egymást, indul a lejárató-kampány, de persze nem csak emókra lehet jellemző ez az attitűd
Végtelenül lealacsonyítónak tartom, ha valaki blogformátumban köszörüli a nyelvét azon, akit kettejük privát konfliktusából fakadóan nem kedvel. A leggyakoribb eset, hogy két ismertebb blogger (micsoda szó, mintha valaki élete fő tevékenységeként blogot írna és ez lenne fő küldetése és kenyere) szakít, aztán nyilvános posztokban tárja a publikum elé magánéletük szaftosabb titkait, megspékelve azokkal a vélt vagy valós sérelmekkel, amik aztán a legkevésbé se tartoznak az adott kütyüblog/hobbiblog olvasóközönségére. Persze az is gyakran megesik, hogy régi jó barátok esnek hirtelen egymás torkának pikáns “leleplező”, “kitárulkozó”, “tényfeltáró” blogcikk keretében, ami általában egymás kölcsönös lejáratásával zárul. Arra is tudok konkrét példát mondani, amikor valaki volt főnökeiről “rántja le a leplet” egy penetráns anyázó bejegyzés-sorozatban, az említett blogot nemrég törölték a világhálóról.
Mi értelme van ennek, kérdem én? Ha valakivel személyes konfliktusom van, napjainkban legalább harminc módja akad a probléma tisztázásának, vagy éppen annak, hogy frappánsan a kurva anyjába irányítsam az illetőt. Mi szükség magamat is lejáratni ciki privát sztorikkal, kommentekből kiderülő turpisságokkal, véget nem érő ki-a-hülyébb játékkal?

Egy a klasszikus nézettségszerző lejárató cikkek közül
Az “és mégis ki kíváncsi erre” kérdést nem teszem fel, mert természetesen mindenki, hiszen egy lejárató cikk mindig tízszeres látogatottságot hoz, ez is aranyszabály. És ha már az anyázás minimum napi ötezer egyénit produkál, gondoltam, én is fellendítem egy kicsit a forgalmat némi velős bazmegolással. Nézzük, hogy megy ez nekem.
12 éves emo-lány:
“Steve Weirdo, aki igazából Kiss Pista o_O a myVip Cukee Scene Boyz klubjába írta nekem, hogy naon cejizik és én is láwoltam őt naon-naon <3, megbíztam benne, oan hüje wok! :_(!!! Küldizett nekem cukee józsát walentinra @—>, majnem én lettem a cívkirálynő, de az a wadbarom küldizett más csajszeeknak is wijágot, a szemét köccser, 1x skype-on összejöttünk, már akkor is mesélte, hogy gagyába élvez mindig, ha hejes csajszeet lát! o_O Bajinőm szólt msn-en, hogy Steve egy pózer scene csajszeenak küldizett wijágot walentinra, naon kibojultam, én megölcsizem magam, komojan mondom!!!! Ne higgyeetek Steve Weirdo-nak, ő szemét pózer és kihasználja a csajszeekat! Die Steve Weirdo, holnap fenn leszel napiszajon, rohaggy +, bazz +!”
Mértéktartó emo-portál, megakomoly:
“Steve Weirdo, eredeti nevén Kiss István, a híres MyVIP-celeb – aki a Napiszar nevű kirekesztő, rasszista oldalon is szerepelt többször – lett a köreinkben népszerű közösségi portál szívkirályválasztásának győztese. Steve első generációs emo, Bullet For My Valentine-t és AFC-t hallgat, szabadidejében covervideókat készít és scenes-es tincseket fest a hajába, mert egy igazán mélyérzesű, emocionális, érzelmeit mélységében felvállaló, biszexuális érző emberi lény volt ő régen. Ismétlem: régen. Mert ma mélyen csalódtam Steve-ben, már legutóbbi együttlétünkkor is a nadrágjába élvezett, mert ő számára ma már csak a saját boldogsága fontos. Steve Weirdo ma már egy önző, öntelt pózer, egy divat. A józsefvárosi piacon veszi a Converse-cipőit, az anyja répanadrágját hordja, kifésülte a haját a jobb szeméből és egyesek konditeremben és szoláriumban is látták! Steve Weirdo, aki régen egy volt közülünk és napi kétezer barát addolta a myVIP-en, ma már ELADTA MAGÁT!”
Figyelem, mindennemű egyezés a valósággal a véletlen műve. OMG, egészen elfáradtam magamtól. Nem győzöm csekkolni a számlálót, remélem ennyi anyázás meghozza az áttörést!

Íme, a feed...


omg mire végigolvastam az első kis idézetet elfolyt az agyam… nyáááááhh!!!
Hát, volt az első szövegben olyan, amit csak a második alapján értettem meg. Nomeg olyan is, amit azóta se. :)
Lehet, hogy generációs szakadék van kialakulóban? :)
cukee – a magyar nyelv evolúciója! Nagyon ott van, gratula! Amúgy rövid gondolat magánélet versus blog – van ugye amit megosztunk magunkból a bennünket olvasókkal, gyakran a bosszúságainkat, de természetesen van egy bizonyos határ. Én is néha olvasgatok egy tök jó (milyen szarul hangzik) blogot, amit egy emo csaj ír. Hát néha nem tudom eldönteni, hogy ő most tényleg ennyire “kemény”, holott emo, néha meg tizenéves kislány érzelmi szintjén cseveg marhaságokról és akkor mindezt meg lehet fejelni Hello Kitty-vel (erről azért lehetne írni egy tényfeltáró bejegyzést, hogy mégis mi a faszért pont a japán Hello Kitty???)
Újra öröm volt olvasni!!!