Nem csak lányokat lehet futtatni
Amikor nem csak megy, de fut is a cég
Szeretjük azt hinni, hogy a magyar ember tehetsége és tudása világszerte kiemelkedő – és az egy főre eső zseniszámot szemlélve talán nem is pusztán hazafias túlzás ez. A kreatív agyak többsége viszont külföldön lett sikeres – a körülmények következméye vajon, vagy talán már nyelvünk is halálra ítélte a hatékonyságot?
Az amerikai oktatási rendszerről szóló, közel tíz éves esszémben példákkal gazdagon illusztrálva is kifejtettem: mi magyarok valószínűleg többet tanulunk, de nem feltétlenül tudunk többet – a hatékonyságunk pedig messze elmarad tengerentúli kollégáink hatékonysága mögött. Most jöhetne az ősrégi tézismondat arról, hogy az iskola jobb esetben nem táblázatokat bifláztat, hanem az életre nevel - okoskodás helyett viszont vizsgáljuk a könyedebb végéről a sztorit.
Nézzük csak, miképp közelít az angolszász világ a munkához – verbálisan.
1. A munkáltató
I work for Samsung
- mondja az angol. Ő a Samsungnak dolgozik. Számára, részére – neki. Bérbeaadja energiáit és tehetségét a cégnek, munkavégzését tehát nyilván az az érzés kíséri, hogy a Samsung is gazdagodik az ő munkavégzése által. Mindenki jól jár.
A Samsungnál dolgozom
- állítja ehhez képest a magyar. A cégnév itt csak amolyan egyszerű helyhatározóként szerepel; a munkahaszon élvezőjének kiléte semmivel sem fontosabb körülmény, mint az utca, ahol az iroda elhelyezkedik. A pesti hídfő lábánál, a város keleti oldalán – vagy éppen a SAmsungnál, ahol épp az én székem is van.
2. A munkavégző
We make money
- mondja az angol, mivel munkavégzése során pénzt gyárt, tudatos pénzcsinálásra gyúr. Nem csoda, hogy hatszor annyit keres, mint magyar kollégái, hiszen mi
Pénzt keresünk
- ám az, hogy találunk-e, már más kérdés. A hóvégi egyenleg többségünknek azt mutatja, hogy a keresgélés csak ideig-óráig tartó, kétes eredményhez vezet.
3. A munkavégzés
Ilyen nyögvenyelős munkáltatói és munkavégzői hozzáállás után egy percig se csodálkozzunk, ha maga a munkavégzés is csorbát szenved.
I carry out a project
- közli az angol, vagyis kivitelez egy tervet, véghez visz egy projektet, ügyet, feladatot. Kivitelezi egészen a végéig. A magyar kolléga eközben mit csinál?
Ügyet bonyolít, esetleg lebonyolít egy értekezletet
- állítjuk arról, aki dolgozni próbál. De csak próbál, hiszen fölösleges, terhes bonyodalom kerekedik csak az ügy hivatalos menetéből.
4. Aki kilépett a mókuskerékből
A függetlenek sincsenek sokkal jobb helyzetben. Aki a maga ura, az angol nyelvterületen
runs his own company
- vagyis – ügyeinek gyors, gördülékeny és sima folyását indikálván -, saját cégét futtatja. Nálunk maximum lányokat szokás futtatni, de a magyar vezetőkolléga legjobb esetben is csak
saját cégét igazgatja
- igazgatja, vagyis teszegeti ide-oda, amolyan – gyurcsányi szóval élve – teszetosza módon.
Mindezek fényében egy perig se csodálkozzunk azon, hogy az államigazgatás is hagy némi kívánnivalót maga után!
Íme, a feed...
Amíg valahol nem kooperáció, hanem hogy szúrjunk ki a másikkal és lépjük át a fején megy, addig tök mindegy, h a nyelvben ez hogy csapódik le – és én eddig csak ezt tapasztaltam. Pénzért, pozícióért, semmiért, akármiért. A produktum helyett a belharcok fontosak, meg az, hogy ki okosabb ügyesebb szebb és ki nem állhatja Gizit vagy Gézát. :(((((((((
valami tagnak olvastam egy cikkjet (Pesten dolgozo kulfoldi) aki szerint nagy az egy fore eso zseni a magyarok kozt (hm mondjuk, nah a koltok es feltalalok egy resze inkabb zsido szarmazasu) mivel a nyelv rendkivul komplex. Minden va, ve, val, vel meg hasonlok kell egyezkedjenek. Meg hogy a szóvég a szokezdettel harmoniaban kell alljon. Hmm…. nem tudom ha van valami igaz ebben, mert ha jol tudom a szlovenoknal van egyes, kettes es tobbes szam, na meg minden latin nyelvben hatvan fajta ido es nem….Ezek akkor valami szuper agyak lennének…vagy talán túl sok kumiszt ittak őseink :D
Végre! Egy kérdés, amiben nem tudok egyetérteni! Viszont a nyelvi összehasonlítás nagyon tetszik és a mi kis szokásos önmarcangoló nemzeti éntudatunkhoz nagyon is illik, Melyszerint mindenki frankó, csak mi magyarok még magunk szerint se vagyunk igazán jók.
Viszont a munkám során nagyon sokat dolgozom külföldiekkel (India, Izrael, USA, etc…).
Azt kell mondjam, hogy sírni tudnék sokszor, hogy mi folyik a túloldalon. Az úgynevezett szakértők is siralmasak sokszor, és ha már át kell látni egy problémát, azt rögtön már menedzserre bízzák, mert hát az már nem az ő területe. Seggvédés, és 3szor annyi ember felhasználása egy egyszerű munkához. Ez megy. Persze mindezt marha sok pénzért csinálják. Végülis a “making money” itt összecseng, csak hát a miénket veszik és nem újat csinálnak! :D
Viszont ugyanezt idehaza sokkal kevesebb ember is el tudja látni, és még a szakértés foka is jobb átlagosan. És ahogy én is szoktam mondani, sose felejtsük el a zsenifaktort, mert még külföldön pánik van, ha 2+2 nem 4, addig itt, ha az jön ki, hogy 2+2 az 5, akkor valaki azonnal megmondja, hogy miért lett az eredmény 5, kivon az eredményből 1-et és szalad is tovább a szekér. Már ha hagyják az okosok, akik persze előszeretettel külföldiek, vagy az ő mintájukra gondolkodnak sajnos. De legalább a seggvédés világszinvonalú az ő szintjükön! :)
Persze joggal gondolhatod, hogy akkoris van annyi nagy koponya kint, akik világbajnok tudással rendelkeznek területekről. Így van, csak az ő számuk kevesebb és őket elzárva tarják, a mellimplantátumokról elnevezett Szilikon völgyben. :D
Röviden ennyi.
Hm, viszont nálunk az oka annak, h tizedannyi ember csinál valamit, sokszor az, hogy hol leeht spórolni, jaigen, a fizetések, minek ide 10, mikor 3 is meg tudja csinálni. Ezt én tapasztalgatom, és sajnos az is benne van SZERINEM a pakliban, hogy kevesebb ember, több munka egységnyi idő alatt, több stressz, több félrecsúszási faktor, és hát emiatt hibák, felelősségrevonás, és akkor nem hozhatod fel mentségedre, hogy de nekem erre csak 15 percem volt, mert miért nem szántál akkor rá többet (jó vicc, hogyan?). Na és akkor még nem is beszéltem arról, hogy ebbe hogyan szuszakolj bele magánéletet még.
Zseniális:))) Ebbe még így sohasem gondoltam bele, de nagyon jók a példák!:))))
Szab, hát igen, ez mondjuk csak egy poénos megközelítés, némi iróniával megspékelve, szóval azért nem mondanám, hogy ezek a sztereotípiák a magyar munkaerőpiac minden résztvevőjére igazak. Viszont a (komolyabb :)) álláspontom közelít ahhoz, amit Szonja mond: nálunk sokszor tényleg az a cél, hogy kevés ember sok munkát végezzen, mindezt pedig olcsón. Akkor már inkább legyen öt “problémamegoldó” menedzser, mert mindegyik területhez egy se ért, de legalább a sajátját átlátja… (Én mindig örülök, ha olyat látok, aki tudja, mit csinál!/tat)
Jaj, ez nagyon jó volt :) Jót röhögtem rajta :)
Igazgatni az ember a ruháját, vagy a haját szokta. A lovaskocsit hajtja, a biciklit kormányozza, az autót vezeti. Egy vállalkozást, vagy egy országot irányítani kellene. Szóval, szavunk van elég.
Na és nem csak pénzt, de a kiskapukat is (csak) keressük és nem csináljuk mint az angol, nem nyerjük, mint a francia, nem megszolgáljuk mint a német és pláne nem dolgozunnk meg érte, mint a szláv.
Viszont kitaláltuk a passzív rezisztencát, a közhivtalaoktól való elzárkózást és nem adózást (nem “kooperálást”), vagyis a sunnyogást.
Szóval, szavunk van elég.
Jaja, egy szavam se lehet. :)
Magyarországon, ha vkit nyakoncsíp az APEH: mártír. Amerikában: szemét csaló, a társadalom mételye.
ps.: REmélem, megkaptad a happy birthday-mailt meg az előzőt, gratula még 1x!
Így ebbe még bele sem gondoltam. Nagyon jó meglátások.
Haha, lehet benne valami… mármint az egészben. A magyar szemlélettel eleve gondok vannak, ezt már többen is mondták!