Akkor meleg nyár volt…

…most tél van, hideg tél – mondá ama bizonyos radikális jobboldali érzelmű ifjú lánglélek valamikor 1846-ban kedvesének. Pedig az a tél nem is volt különösebben zimás, és a nagyvilágban sem történtek különösebben izgalmas dolgok (ha jól emlékszem, Iowa decemberben lett hivatalosan is az USA huszonkilencedik állama, no és akkoriban fedezték fel a Neptunuszt is, ami a nyugati asztrológiában az elrugaszkodott álmok és a rajongás bolygója). Ez persze nem érintette Petőfit, ahogy nem érint bennünket se… mindenesetre most kegyetlen hideg van. 

Ville “Join Me In Death” Valót egyszer arról kérdezték, vajon miért van ennyi híres finn rockzenekar (kreatív kérdés, lássuk be). A HIM frontembere röhögött, majd közölte: “Nézd, nálunk az év tizenkét hónapjából legalább négyben töksötét van és rohadt hideg: ilyenkor az ember vagy felköti magát, vagy finn vodkát iszik a próbateremben a zenekarával. Csodálkozol?” (Az már persze a sors különös humorérzékére vall, hogy pont akkor röpködnek a mínuszhuszak, amikor gázfűtéses rezsit kell fizetnem, lassan szinte már a semmiből.)  

Igaz, annyira azért nem volt meleg az a nyárvég sem ott fent északon, ami ezt a bejegyzést most inspirálta… de azért mindenképpen nyárszerűbb valami volt, mint ez színtelen-szagtalan január a maga konstansan hófehér egével és piszkosszürke talajával.

Ez minden, ami megmaradt (fotó by Emke)

Olvassátok tehát Emkét a jó meleg szobában (szerencsésebbek irodában), ha még nem ajánlottam volna eleget! >>