“Beszéljünk róla!”

Aggasztó...

Média-csúcsfogyasztó vagyok, és nem tudom, ez jó-e vagy rossz. Állandóan be van kapcsolva a gép és szól a tévé, miközben a fürdőkádban magazinokat és újságokat olvasok (cover to cover). A legnagyobb dilemmám: hogyan lehet egyszerre nyolc weboldalon szörfölni, hat tévécsatornát nézni és öt magazint olvasni, no és persze, ami még ettől is nyomasztóbb: mi lesz ezalatt a szépirodalommal?

Borzalmas és tarthatatlan, hogy képtelenség egyszerre két tévécsatornát kielégítő módon figyelemmel kísérni, továbbá három újságot egyszerre olvasni sem túl egyszerű feladat még a magamfajta istenáldotta figyelem-megosztó őstehetség számára sem. Márpedig ha éppen nem írok, én mindig olvasok. Papíron vagy online, de állandóan van nálam könnyed betűznivaló. Imádok lapkiadókat látogatni, mert mindig csurran-cseppen pár friss lapszám innen-onnan (ez különösen a méregdrága külföldi glossyk esetében jóleső érzés). Bánatomra viszont egyáltalán nem szelektálok: imádom például az ismeretterjesztő-, a dokumentum-vonalat, de még a cékategóriás háziasszony-bulvárhoz is van vénám – undorító.

Mindez pedig a szépirodalom rovására megy: hol vannak már azok az idők, amikor heti három könyv alatt nem álltam meg? Ma már örülök, ha a havi két könyv megvan, és ebből is sajnos csak minden ötödik esik a magasirodalom kategóriába. Hiányzik az elmélyülés és a többrétű értelmezési tartomány… de mit csináljak, média-csúcsfogyasztó vagyok.

Igyekszem hát leszokni.