Tyúk vagy tojás, jó vagy rossz

No töprengés

“Nem vagyok áldozat, nem vagyok áldozat” – ismételgeti a kertvárosi háziasszony-karakter az Amerikai szépségben, röviddel azelőtt, hogy golyót repít (?) inkompetens-impotens férje fejébe. Valszeg jobban tenné, ha nem azt definiálná, mi nem akar lenni, hanem inkább azzal foglalkozna, mit akar valójában, mire vágyik. És ugyanez vonatkozik rám is.

 Lássuk be, csak azokat lehet becsapni és kihasználni, akik ezt hagyják. Józan paraszti ésszel belegondolva, az elmúlt években mindent megtettem azért, hogy naiv csodavárásból és passzív kesergésből csillagosötösre vizsgázzak. Önbizalomhiány, félelem, bizonytalanság, kiégés, depresszió. Tény, hogy nem volt felület, ahol kreatív energiáimat és ötleteimet kiélhettem volna, és egyértelmű, hogy az anyagi, szakmai és emberi megbecsülés legcsekélyebb formájában sem részesültem hosszú ideig. De vajon melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? Vajon passzív és kirekesztő közegben mindenki elbizonytalanodik és elfásul, vagy pontosan saját félelmeim szabtak gátat annak, hogy megtaláljam a helyem? Mi volt előbb: a tyúk vagy a tojás? 

Az elmúlt másfél hónap többet adott annál a 100 ezer forintnál, amit az üzletág igazgató saját aláírása ellenére sem hajlandó (egyelőre) kifizetni. A projekt szakmai kvalitásokat vagy innovációt nem igényelt ugyan, de hozott pár felfedezést, ami miatt már megérte gürizni és korán kelni:

1. Hiába volt sokak szerint megalázó számomra ilyen munkát végezni, én mégis nagyon élveztem, hogy akad egésznapos, fix tennivaló. A visszajelzések szerint jól elvégzett munka pedig olyan elégedettségérzettel töltött el, ami kizökkentett a szürke, színtelen-szagtalan masszából.

2. Láttam azt, hogy még az ilyen erősen bulvártípusú munkában is van szépség, sőt – kapaszkodj meg, ülj le, el ne sírd magad – mélység is. Hosszútávon fix, hogy nem csinálnám, de érdekességnek igenis jó volt.

3. Bár az érintettek szerződészegésre készülnek, mert menetközben, a produkció bukása kapcsán meggondolták magukat, azért mégis csak jó érzés volt másfél hónapig azzal a tudattal kelni-feküdni, hogy a bevételből önálló, felnőtt életre is nyílik lehetőség, és még Fedél Nélküllel sem kell alulárókban üzletelnem.

4. Létezik olyan világ, amiben nekem is van helyem, csak merni kell. Merni kell akarni, keresni és elfogadni. Van pár dolog, amit könnyen és örömmel meg tudok csinálni, és ezeknek a dolgoknak helyük van a világban.

5. És a legfontosabb… …muszáj, muszáj, muszáj továbblépni. A hét eseményei többedszerre, visszavonhatatlanul és végérvényesen (omg, ez aztán a drámai felhang így az éjszaka közepén) bebizonyították, hogy saját magamnak ártok a legtöbbet, ha nem mozdulok, és a “rosszabb nem lehet” üzenete szinte megnyugtatóan hat rám.

Hát még, ha arra koncentrálok, hogy nem nem lesz rosszabb, hanem jobb lesz!