Helyzetjelentés

Természetesen még nem volt időm befejezni a napokkal korábban beígért félkész bejegyzést, és emellett egy muszáj-cikket sem. Szörnyen nehezen bírom saját gép és internet nélkül, bár a Bár se rossz, este beáll, reggelig áll, az állatkert meg ehhez képest kutyafüle. Én kiválóan szórakozom, csak egy kis szesz kéne még. Senki ne csodálkozzon, ha december közepére eltűnök pár hétre rehabra.

Van ugye a bulvár, ami – mint tudjuk – a szakmunkástól a ragyás tinin át az egyetemi professzorig mindenkinek bejön, és van a valóságshow. Ha a bulvár a nulla, a valóságshow a mínuszegy, hiszen ezek a celebek még nem celebek, csak celeb-wanabík. Ezek után vidáman mondhatom, elvagyok – persze egy beteg, absztrakt pszichológiai kísérlet az egész. Volt is ma egy érdekes privát beszélgetésem a műsort felügyelő fiatal, sármos dokival, jókat mondott. 

Másik fontos felfedezés, hogy mindenhol káosz van, ahol két embernél több dolgozik. Itt ma több is volt. :) Erről ennyit, a többi nem publikus. Azt hiszem, szórakoztatóbb lenne, ha a stábot is mutatná a kamera (és nem csak a hangot hallaná a nép a stream-en, amikor véletlenül a szerkesztői utasítást keverik a fürdőszobában zuhanyzó műmellű csaj alá). És azt hiszem, jól tettem, hogy kértem névjegykártyát a pszichológustól. Dizájnos rózsaszín kanapé van a kártyán, olyasfajta, amilyet csak Woody Allen-filmekben látni.