Halálbüntetés és parlagfű

Ha azokra az emberekre gondolok, akiknek kertjében parlagfű és feketeüröm burjánzik, a halálbüntetés jut eszembe. Nagy tömeg előtt, szülőhelyük Fő utcáján végeznék ki őket, rozsdás bárddal vagy máglyán, üdvrivalgás közepette, miután otthonukat is felégették, allergénestül. Én pedig az első sorban állnék, és tízezrest csúsztatnék a hóhér zsebébe, majd délcegen kifújnám az orrom. És az orrlyukak – mindkettő, egyszerre – szelelnének. Ez persze csak egy szép álom. Magyarország parlagfű-fertőzöttsége négyszázszorosa (!!!) osztrák szomszédjainkénak.

Augusztus második hetétől évről évre rendre beköszönt a szezon, de ilyen pocsékul még egyik nyárvégen-koraőszön sem éreztem magamat. Ráadásul lassan már egy hónapja tart kálváriám, kezdek lassan fizikailag kimerülni a küzdelemben. Több hisztamintartalmú disznóságra is négykeresztes allergiám van, így különösen “élvezetes” számomra ez az időszak. Ízelítőül a tünetekből, a teljesség igénye nélkül, csak erős idegzetűeknek, naturális részletességgel (ha valaha is tervezgetted, hogy belémesel, ugord a posztot, kérlek):

1. Három hete nem fordult elő, hogy mindkét orrlyukam szelelt volna.
2. Az orrcsepp csak egy kis lyukat nyit a világra, néhány percig egy-egy orrlyukon áramlik ugyan némi levegő, de könyörgöm, milyen áron? Orrcseppet csak négy-öt napig szabad használni, addig tart egy megfázás kritikus időszaka: én két hete cseppezek, a nyálkahártyám kezdi felmondani a szolgálatot.
3. Az orrom óriásira dagadt, kiszáradt, hámlik, orrfújáskor gyakran vérzik, fáj. Borzalmasan nézek ki, utálok ilyen ábrázattal emberek közé menni.
4. A szagokat már nem tudom megbízhatóan érzékelni, sokszor az ízeket se tudom megkülönböztetni.
5. Mivel az orrlyukak levegővételre nem használhatóak, marad a száj. Minden áldott nap lepedékes, fehér nyelvvel ébredek, a nyál sebesre csípi szájam szegletét. It’s a major turn-off, believe me. Amíg a szezon tart, szerelem kizárva, undorodom magamtól.
6. Ha a számon át mély levegőt veszek, fáj a tüdőm, fél perc múlva köhögök, prüszkölök.
7. Éjszaka két óránként arra ébredek, hogy fulladok. Para-érzés.
8. A szemem és a szemem környéke állandóan viszket és könnyezik. A kisebb felszíni sebeket a szél kicsípi, ha krémmel vagy alapozóval találkozik a bőr, majd’ megdöglök a fájdalomtól. Úgy látszik, nem elég vastag a pofámon a bőr, vagymi.
9. A szemöldökszedés emberfeletti kihívás, húsz perc tüsszögés és egy óra orrfújás garantált. Újabb adalék a szalonképtelen megjelenéshez, mintha az eddigiek nem lennének elegendőek ahhoz, hogy letakarva járjak.
10. Néha ocsmány dolgok történnek velem. Fekszem az ágyban, fejem a párnán, egyik orrlyuk bedugulva, másik meghitten szörcsög. Egyszer csak érzem, hogy tekintélyes mennyiségű meleg, nyúlós, folyékony valami csusszan végig az arcomon. Kipattan viszkető szemem, felugrok, és míg zsebkendő után kutatok, a cucc önálló életet élve tekereg utánam.
11. Viszket a torkom, a szájpadlásom, a fülbelsőm és az orrbelsőm is. Bónusz: jobb napokon a tüdőm is viszket.
12. Néha hat-hét percek kiesnek az életemből, mert annyi ideig szünet nélkül tüsszögök. A végén úgy kifáradok, mintha hegyet másztam volna.
13. Nem értik amit mondok, mert nem tudok artikuláltan, nazális hangok nélkül beszélni. Nap végére teljes kifáradok a koncentrálástól, kiabálástól.
14. Néha percekre elmegy a hangom.
15. Nyomott a hangulatom, állandóan fáradt, álmos vagyok, napi 14-16 órát tudok aludni, ha nincs más teendőm.

Mindezek fényében talán nem meglepő, hogy egy kicsit elegem van már, így közel egy hónap után. Az orvos tanácsa? Kezicsókolom, Claritine nem használ, Zyrtec macerás ezernyi mellékhatása és többhetes hatásnélkülisége miatt, a természetről, a gyümölcsökről és a zöldségekről pedig képtelen vagyok lemondani (szakemberek szerint ugyanis az alkohol és a csokoládé mellett a zöldségek és gyümölcsök 98%-a erősíti az allergiás tüneteket – cölibátust esetleg ne fogadjak???). Eddig türelmes voltam, de most már kezd betelni a pohár. Elegem van, elegem van, elegem van!!!! *hapci* (rátüsszentettem… ötször)