Ember+én=érzés, koktél

Szokták mondani, hogy ha valakit igazán kedvelsz, nem csak őt szereted, hanem az érzést is, amit mellette-vele-általa érzel, ahogyan magadat látod az ő tükrében. Barátokat, szerelmeket, mestereket, ellenségeket, irigyeket és stalkereket nem akartam katalógusba rendezni, elvégre én most nem embertípusokat gyűjtök, hanem inkább az érzést kutatom, amelyet kiváltanak. Az érdekel, miért vagyok úgy mellettük, ahogy vagyok, hogyan hat az ő létezésük az enyémre, kompetensek-e a szoftvereink egymással? Ez nem értékítélet, viszont szubjektív tény, belülről nézve (ma egész nap szecessziós hangulatban voltam). 

Új megfigyeléssel bűvült a pársoros bejegyzésekből álló lista. Több ilyen embert ismerek, férfiakat és nőket egyaránt. Legtöbbször rokonszenvesnek találom őket, hiszen valóban kedvesek és finomak… de aztán valahol zavarni kezd a sok-sok T bennük, amiket én akarva se birtokolhatnék soha. T, mint tartózkodás, titok,  tökéletesség, távolságtartás és tartás. Én clumsy vagyok, zajos és direkt, bizonytalan és végletes.

Így fest az új bejegyzés a “szótáramban”, a Harsányság, és kíváncsi vagyok, mások is találkoztak-e már ezekkel az “emberek+érzések” kombinációkkal or is it just me? >>

Muszáj kommentelni, igen. Felőlem kommentírói álnéven is lehet, vegh_bela@csajagarocsoge.hu e-mail-cím megadásával.