Katolikus terror és Diary of Dreams

Így kommentálta a történteket egy "vérszomjas" rajongó a DoD myspace oldalán

A közvélemény érdeklődésének kereszttüzében elsősorban a muszlim terroristák merényletei állnak, noha más világvallások híve között is akadnak fanatikusok szép számmal. A katolikus terrorizmus, mint jelenség (Észak-Írország egyes területeit leszámítva) szerencsénkre már a középkorban lecsengett - éppen ezért meglepő, ha elvadult, bigott csoportok önkényes akcióiról hallunk.

A szombati, lengyelországi eset talán ártatlannak tűnik, hiszen nem közvetlenül emberélet ellen irányult, viszont céljában és megvalósításában ugyanazokat azokat a jegyeket viseli, mint bármilyen más terrorcselekmény a világon. A Diary of Dreams (és társai) fellépését megakadályozó szabotőr akció nem titkolt szándéka a megfélemlítés és az elrugaszkodott, extrém nézetek erőszakos terjesztése volt – s az sem mellékes, hogy a nyilvánvaló anyagi és erkölcsi kár mellett a húzás könnyen követelhetett volna halálos áldozatokat is.

Mi is történt? A lengyelországi Klodzko-ban megrendezésre kerülő Alternatywna Twierdza Festival tervezett headlinere a dark elektronika oldalvizén evező Diary of Dreams lett volna július 12-én, szombaton. A csapat munkásságát régóta követem, nagyon szeretem őket. Eddig kétszer láthattam Adrian Hates bandáját élőben: Bécsben és Bolkówban. Hidegkék zene, higgadt, némi dark romantikával keveredő álomnapló, kedves, szelid, langaléta frontemberrel. Nehéz elképzelni, hogy bárkinek is útjában lehettek (szerintem egyetlen bűnük, hogy számaik kissé hasonlítanak egymásra hangzásban, hangszerelésben és strukturában), de a jelek szerint egy magát “katolikusnak” nevező táraság hivatalosan is megpróbálta megakadályozni újabb lengyelországi fellépésüket, mondván, hogy a srácok macskadaraboló-kecskeáldozó SÁTÁNISTÁK (LOL). Ez persze nem jött össze, tekintve, hogy meglehetősen jámbor csapatról van szó, akik igen alázatosak spiritualitásukban, az erőszakot pedig messze elkerülik.

Miután a papírforma szerinti ellenakció nem jött össze, a fanatikusok kevésbé kifinomult módszerhez folyamodtak: pénteken éjszaka elvágták a kábeleket.  A sérült kábelek szerencsére nem okoztak balesetet, mivel a történtekkor épp nem esett az eső, viszont az egész szombat azzal telt, hogy a szervezők visszahozzák az áramot. Ez délutánra sikerült is, és este nyolc tájt el is kezdődtek a soundcheckek (amikor a fesztiválnak már javában mennie kellett volna). Mikor azonban az első banda színpadra állt, újabb beng jelezte, hogy a kábeleket újra használhatatlanná tették. Nagyobb csoportról lehet szó, hiszen voltak, akik a már elkapott szabotőrök helyére álltak, hogy tervüket zavartalanul véghez vigyék.

Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy a Diary of Dreams koncertet (és persze a Digital Factort meg a Deathcamp Projectet) töröljék a szervezők, hiszen újabb hat órát vett volna igénybe, mire újra áramhoz jut a fesztivál. A Diary of Dreams szomorúan vette tudomásul a helyzetet, és mivel sem felszerelésük biztonságát, sem testi épségüket nem tudták biztosítani az adott körülmények között, azonnal el is indultak hazafelé, Németországba. A vallási fanatikusokból álló szervezet jelezte, hogy akcióik ezzel nem értek véget, és mindent elkövetnek annak érdelében, hogy “csak általuk jóváhagyott kulturális eseményekre kerüljön sor Lengyelországban” (kíváncsi lennék rá, mit óhajtanak tenni, esetleg saját titkosrendőrségük is van téglákkal és spiclikkel? nézd meg alaposabban a melletted ülőt, ki tudja, nem napi öt szentmise-e minden szellemi tápláléka).

Hihetetlen, hogy ilyesmi 2008-ban, Európa kellős közepén megeshet. Szeretnék most belelátni az elkövetők - és a szervezetet életre hívó vezetők – agyába:
1. Vajon mi inspirálhatta az elmebeteg feltételezést, miszerint a Diary of Dreams “társadalomra veszélyes”, “sátánista” zenekar?
2. Még ha adott esetben az is lenne – ami persze nem így van – vajon milyen jogon érzi úgy bárki, hogy egy percig is joga van mások helyett döntéseket hozni?
3. A “szent háború” létező, történelmi fogalom, de azért arra is kíváncsi lennék, hogyan egyeztethetők össze a mások döntéseibe erőszakkal való beavatkozás törvénytelen és közveszélyes módjai a Szentírással, hitükkel és lelkiismeretükkel?

A legironikusabb és egyben legszánalmasabb persze az, hogy a frissen alakult terrorcsapat mellékesen “szektaellenes katolikus szervezetnek” hívja magát - röhögnöm kell, gratulálok!

Végezetül idepakolok egy brutálisan véres, madárlátta, rajongói kéz által összevagdosott videót, ennek a macskadaraboló-kecskeáldozó vadállat csapatnak She című számával, mindannyiótok okulsára. Távozz tőlem, Sátán!