Víz, Föld, Tűz és Levegő

Szenivánéj alkalmából újra felfedeztem a közeli tavat. Sokáig nem is tudtam, hogy tó is van szülőhelyemtől nyugatra, hiszen nem éppen felkapott turisztikai látványosságról van szó. A népek errefele a Mátrát részesítik előnyben, így aztán én is a Sás-tót tüntettem ki eddig figyelmemmel. Pedig a Deli-tó nemcsak nagyobb, de csendesebb és titokzatosabb is. Voltaképpen 2-3 kilométeres körzetben semmi más nincs, csak egy lovarda a puszta kellős közepén… aztán egy nyársalóhely a tó partján. Tegnap egy horgász-család is kivonult, sátrat vertek a víztől pár méterre és kis fehér csónakot állítottak a sátor mellé. Irigyeltem őket.

Magasan járt a Hold, és ezüstfehér bársonycsíkot vetett a sötétkék, fodros vízre. Békakurutty harapdosta a csendet, tisztán éreztem a föld illatát. Szeretek a földön ülni és bámulni a vizet, talán mert pont ezeket az elemeket felejtetti ki belőlem a tréfás kedvű természet, így aztán ez az, ami vonz. Aztán tüzet gyújtottunk, és arra gondoltam, jöjjön mindaz, aminek jönnie kell. Állok elébe.

“…Even lands we once called home
Lie undiscovered and unknown
Only heaven’s silence for an answer
And did our laughter, did our tears
Have some purpose after all?
Did we toil in vain in hope
That wisdom came from what we’d done?
Even lands we once called home
Lie undiscovered and unknown
Only heaven’s silence for an answer…”

VNV Nation: Genesis