Viszont emlékszem azokra a szupergagyi magyar weblapokra 1997/98-ból. :)

1996 nyarán internet otthon! Woah! Én akkor LÁTTAM először netet, a suliiban… nagyon egzotikus volt. Akkor született első sulis email-címem, kurvahosszú volt és nem bírtam megjegyezni (rendszergazda csinálta mindenkek). Mire elkezdtem használni, feltöltötték és ezért engem letiltottak. Vicces, aszittem, soha többet nem lehet mail-címem. :DDDD

Én körülbelül sem tudnám belőni, hogy mikor kaphattam az első walkmanem, de arra emlékszem, hogy zöld színű volt, durva téglalap alakja, és remekül működött a később leszakadó ajtaja nélkül is, csak nem nagyon lehetett mozgatni, mert a kazetta könnyen kiesett:) Az oda-vissza játszós Panasonicot már valamikor gimnáziumi éveim során sikerült beújítani, de azt már nem sokat használtam, mert 96-97 körül megkaptam első discman-emet, ami ugyanúgy zabálta az elemet, mint a Tiéd:) Az is egy érdekes szerzet volt, mozgatni ugyanis nem lehetett, mivel még nem volt benne a rázkódásvédelmi mechanizmus, így alapfeladatát (sétálés közbeni CD hallgatás) sem tudta maradéktalanul ellátni.
Első CD-m 1995-ből származik, és a Ladánybene 27: Van még a világon… c. albumát takarja:) Hogy miért pont ez, ne kérdezd:)
Első otthoni internet hozzáférésem 1996 nyarán lett meg, kemény 28,8 kbps modemmel nyomtam:) Vicces dolog összehasonlítani, hogy a jelenlegi sávszélességem, mintegy 711-szerese ennek a jó 12 évvel ezelőttinek:) Szélessávű, “állandó” internetem, Budapestre költözésem után, 2001-ben lett, kemény 256 kbps-el:)
Valóban, én is sokkal jobban tudtam egy-egy dalt, vagy albumot értékelni a hősidőkben, amikor még nem 2 gombnyomás volt beszerezni/meghallgatni. Mi a nővéremmel a rádiós kívánságműsorokat (később, a videókorszakban az MTV-t) lestük, beélesített magnóval, hogy cirka pár napi várakozás után felvehessük az áhított dalokat:) De persze az is nagy élmény volt, amikor egy buliban megszólalt aktuális imádatom tárgya.