Halló, itt Cybergrufti család!
Cass huszonhárom éves, és VF-es blogjában arról ír, leendő gyermekét mindenképpen fullextrás “gothloli” neveltetésben óhajtja majd részesíteni. “A barátom cyberpunk, én gothloli vagyok, tehát alap, hogy a gyerekünk se hallgat majd Justin Timberlake-et vagy Iron Maident” – szögezi le rögtön az elején. Aztán leírja, miként öltözteti és milyen fesztiválokra járatja majd az ártatlan csöppséget, és miként kezdi meg az ifjonc ideológiai kiképzését.
Túlsúlyos amerikai középosztálybeli family, mondhatnánk, örüljenek, hogy ez a legnagyobb gondjuk és nem a lakáshitel-törlesztés vagy a GYES, de a jelenség korántsem korlátozódik az Újvilágra vagy a gothlolikra. Sajnos a szülők háromnegyede a saját útját tartja követendő példának csemetéi számára is, és sikítófrászt kap, ha a gyerek mégsem akar ballerina, ügyvéd vagy úszóvilágbajnok lenni, ne aj isten ateista és szkippelné a bérmálást vagy a bármicvát. Rendben van, hogy “a legjobbat akarják” – de könyörgöm, ne kívánd felebarátodnak, amit magadnak kívánsz, mert lehet, hogy más az ízlése.
Én abban hiszek (és bízom benne, hogy ezen elképzelésem a gyakorlatban is kivitelezhető), hogy legyünk konzisztensek, tartsuk magunkat saját alapvető erkölcsi és világnézeti alapköveinkez, hogy stabil, de nyitott légkörben nevelkedhessen a gyerek. Lehetőség szerint mutassuk meg neki mindazt, amit mi szépnek, jónak és értékesnek találunk – de (bizonyos keretek között és főleg bizonyos kor után) bízzuk rá a döntést, mi passzol leginkább a személyiségéhez. Gondolok itt vallásra, politikai szimpátiára, szubkulturális vonzalomra, pályaválasztásra vagy bármi egyébre. Beszélni persze muszáj róla, sőt; időnként vitatkozni is lehet… de nem szükséges, hogy a szülőnek legyen mindig igaza. Ez még nem vezet anarchiához vagy vadliberalizmushoz, pláne ha az igenek és nemek mögött határozott, konzisztens magyarázat és életmód áll.
Volt egy mondat a Hair musicalben, ami különösképp megragadott (annó, nyolcadikban, amikor hippi-wannabe voltam): “I wish every mom and dad would make a speech to their teenagers and say: kids, be free. Be whatever you are, do whatever you want – but just as long as you don’t hurt anybody. And remember kids, I am your friend”. Ebben a pár mondatban nagyjából minden benne van, de a valóságban persze sokkal több munka és törődés kell ahhoz, hogy ez valóban működjön is.
Na, jóvannn, azért én is vennék pár édeesss kiegészítőt az ifjú vempájörnek
Íme, a feed...
Buztos tök jó érzés, ha a gyerekedben is látod a saját ízlésed igazolását, és ne adj Isten együtt is élvezthetitek uazt a zenét (egész addig, amíg nem vagy neki ciki LOL) de ez azért tényleg nem ugyanaz mint pl az hogy az én gyerekem ne öljön lopjon stb. Persze valószínűleg ha majdani gyermekem teszem azt éjt nappallá téve Tankcsapdát vagy későbbi megfelelőjét bömböltet, akkor kicsit rosszul fogom érezni magam, de majd javítunk a hangszigetelésen. (Azt akartam írni elsőre, hogy veszek neki fülhallgatót, de a süket gyerekkel nem lehet túl sok mindent kezdeni :))
Ja és mi az a gothloli?
Hahahaha… :DDDD Tankcsapda, lol…
Igen, de pl. egy normális országban a baloldal-jobboldal különbség sem kellene, hogy ettől nagyobb problémát okozzon. Sőt, a vallás se. Azért, mert én keresztvíz alá tartottam/körülmetéltettem csecsemőkorában, ő még érezheti úgy, hogy mondjuk ateista lesz (mint pl. Wolfgang). Attól még arra megtanították otthon, hogy ne ölj.
No nem mondom, hogy ennek a szülő marhára örül(jön), mert nyilván én se tapsikolnék, de be kell látni, fel kell dolgozni, hogy a gyerekünk nem a tulajdonunk, és önálló akarata és világnézete és preferenciája van. És hány család megy tönkre azért, mert ezt a t. szülő nem képes belátni!
Gothloli… iréány a gugli képek, gothic lolita keresőszóval! :D
Na a gothlolira sose jöttem volna rá magamtól, komolyan! :)
Számomra az a tigrises kis rugdalózó még mindig meredek… Micimackót már az oviban kedveltem különösebben… és az sem nyűgöz le, hogy az emberek fejét ezzel a degenerált medvével tömik tele, aki elcsökevényesedett végtagjaival még a mézet sem tudja a bödönből kiszedni… xD
Barátnőmmel indítottunk vitatémát arról, hogy mit is takarhat valójában a Lolita szó. Szerinte prostituáltakat. Én nem értettem ezzel egyet, hanem valahogy inkább így vázoltam fel neki a dolgokat:
“A Lolita divat egy igen elterjedt japán szubkultúra. Öltözködése a viktoriánus és a rokokó gyermekdivatból merít, célja a porcelánbabaszerű kinézet. Általában térdig érő szoknyát hordanak, abronccsal vagy alsószoknyával és térd- vagy térdfeletti csipkés/mintás zoknival (esetleg harisnyával).”
De csak röhögés lett a vége és még én éreztem magam naiv kukának… :)
Hoppsz…
“Micimackót már az oviban SEM kedveltem különösebben… ”
Az óra elüti éjfélt, én meg már rögtön kihagyom a lényeget a mondatból… -_-”
Micimackó szerintem még teljesen rendben van, viszont én például a bohócokat kisgyerekként ijesztőnek, nagyggyerekként pedig (amilyen most vagyok) cikinek tartottam. Száz bohócból egy jó egyébként a cirkuszokban, a többi szimplán degradáló magukra és a közönségre nézve egyaránt.
Hát igen, a lolita eredetileg tényleg gyerekprostit jelentett, de aztán módosult a szó jelentése a mai szubkultúrára – vagy inkább öltözködési stílusra, divatra. A meghatározásod viszont nem rossz, YAY!! :)