Böngészők és a fejlődés

Borzalmas, ostoba faux pas-t követtem el néhány napja. A Facebook biztatására letöltöttem az Internet Explorer 7.0-t. Belátom, hibát követtem ek, de nincs visszaút.

Többször feltettem már a kérdést magamnak, hogy ugyan vajon hogyan lehetek ennyire gyermekien idealista és naiv ennyi évvel és tapasztalással a hátam mögött, de valamilyen furcsa és megmagyarázhatatlan oknál fogva az a bájosan oktondi elképzelés él szívemben, hogy a fejlesztések törvényszerűen jobbak a korábbi verzióknál. (Emlékszem, picit megingott a hitem, amikor a Magyar Posta pár éve egy gyors huszárvágással duplázta tarifáit, és 2-5 naposra duzzasztotta a korábban egységesen egy napos belföldi kiszállítást. Ez akkor rémesen megdöbbentett, hiszen valahol úgy hittem, a technika fejlődése csak könnyíthet mindennapjainkon, de semmiképpen nem nehezíti meg a korábban természetesnek tűnő műveleteket. Hiába, kölyök vagyok.)

Az MSIE 7.0-val a következő gondok vannak:

- a toolbar egy káosz, két google kereső van benne, logikátlan és picike;
- nincs olyan funkció, hogy ha a vissza nyílra kattintunk, listázva látjuk a korábban látogatott oldalakat, tehát blindre kell tippelgetni, merre jártunk korábban;
- az automatikus pop-up blockert nem lehet feloldani;
- munkahelyi outlook web acces-t csak hosszas könyörgésre engedi megnyitni;
- sajnos a “megnyitás új ablakban” helyett a “megnyitás új lapon” a fő opció jobb egérgombbal linkre kattintván, amitől én speciel ölni tudnék. Ha már van ilyen opció, miért az első, fakkkit, hogy én mindig véletlenül odakattintsak??? Fel nem fogom, egyáltalán mire jó ez a “megnyitás új lapon”, hiszen ki fog duplaannyi időt szánni az ablakok közötti lavírozgatásra, ha egyszer alul szépen elrendezed a releváns lapokat és nem kell lapcsoportokkal bíbelődni???;
- nem vagyok elragadtatva attól sem, ahogyan egyes oldalakat megjelenít a böngésző, más lett a default font ábrázata.

Most mondhatnánk ugye - és mondják is elegen, köszönöm, - hogy nyergeljek át a Firefox-ra, mert milyen szép és jó is az a rókakoma, nosza, de sajnos nekem a ravaszdival is gondjaim vannak:

- melóhoz nem tudom használni;
- Fox-szal egyáltalán nem tudok képeket feltölteni - nem tudom miért, a kellemetlen az, ha a nyíltan Fox-preferáns WP-n alkotok, és a meló közepén hirtelen rádöbbenek, hogy a képfeltöltés márpedig lehetetlen tornamutatvány, ilyenkor aztán IE-t elő és minden kezdődik elölről… idegtépő;
- utálom azt, ahogyan a képeket elmenti a Fox (letöltés kiírása, viszont azt nem közli, hogy kép elmentve);
- lassú, lassú, lassú - gyűlölöm azt, hogy megnyitok egy oldalt és két percig nincsenek képek.

A Safarit, az Operát meg a többit nem fogom letölteni, ha csak nyomós indokkal meg nem győz valaki ennek helyességéről (egyébként összesen három darab állandó látogatóm van Operával, ketten Pest megyéből, egyikük meg győri, de még soha nem kommenteltek, ezúton is üzenem, szégyeljétek magatokat nagyon mélyen és pirulva napi három vizittel :)))).

Más bajom egyébként nincs a böngészőkkel (vagy talán a gépemmel, igen, jogos felvetés, hogy kéne egy komplett reinstall, de sajna nincs Windows-cédém, meg amúgy is honnan szereznék még egyszer az életben PS-t meg NOD 32-t, meg egy sor kedves programot, úgyhogy egyelőre marad a senyvedés, aminek az előbbiekben ismertetett böngészőgond csak egy szűk keresztmetszetét adja).

Summa summárul, én vagyok az az alak, aki még geeknek is lúzer. :) Szánalmasponthu.

Ha lenne eszem, láttam volna, látogatóim valamiért az IE 6-ot preferálják

Ha lenne eszem, láttam volna, látogatóim valamiért az IE 6-ot preferálják

Ember+én=érzés, koktél

Szokták mondani, hogy ha valakit igazán kedvelsz, nem csak őt szereted, hanem az érzést is, amit mellette-vele-általa érzel, ahogyan magadat látod az ő tükrében. Barátokat, szerelmeket, mestereket, ellenségeket, irigyeket és stalkereket nem akartam katalógusba rendezni, elvégre én most nem embertípusokat gyűjtök, hanem inkább az érzést kutatom, amelyet kiváltanak. Az érdekel, miért vagyok úgy mellettük, ahogy vagyok, hogyan hat az ő létezésük az enyémre, kompetensek-e a szoftvereink egymással? Ez nem értékítélet, viszont szubjektív tény, belülről nézve (ma egész nap szecessziós hangulatban voltam). 

Új megfigyeléssel bűvült a pársoros bejegyzésekből álló lista. Több ilyen embert ismerek, férfiakat és nőket egyaránt. Legtöbbször rokonszenvesnek találom őket, hiszen valóban kedvesek és finomak… de aztán valahol zavarni kezd a sok-sok T bennük, amiket én akarva se birtokolhatnék soha. T, mint tartózkodás, titok,  tökéletesség, távolságtartás és tartás. Én clumsy vagyok, zajos és direkt, bizonytalan és végletes.

Így fest az új bejegyzés a “szótáramban”, a Harsányság, és kíváncsi vagyok, mások is találkoztak-e már ezekkel az “emberek+érzések” kombinációkkal or is it just me? >>

Muszáj kommentelni, igen. Felőlem kommentírói álnéven is lehet, vegh_bela@csajagarocsoge.hu e-mail-cím megadásával.

Önmagunkat megcsinálni

Blog-szolgáltatók toplistája, I. rész

Egy korábbi dizájnom, máshol

Egy korábbi dizájnom, máshol

Hosszú éveken át nem éreztem szükségét annak, hogy blogomat kimondottan blogszolgáltatásra specializálódott oldalon toljam a nagyközönség képébe, idén tavasszal is inkább a kíváncsiság, mint a céltudatos tervezés repített a WordPress-re. Gondoltam egy merészet, és úgy döntöttem, praktikusabb, ha “mindenestül” ideköltözöm - és nem csalódtam. Korábban már volt néhány kósza flörtöm egyéb szolgáltatókkal, így következzék most az én kis személyes blogservice-toplistám (első része), hátha más is épp szolgáltatók között vacillál.

5. A leggyengébb blogszolgáltató sajnálatos módon a Blogter.hu (”T-Online, gratulálok!”). Minden összejött, ami korszerűtlen és ronda: csapnivaló sablonok, reklámcsík a fejlécben, sok hibaüzenet, ráadásul extra szolgáltatások (honlapépítő, blogbefagyasztás) vagy widgetek sincsenek. Felfoghatatlan számomra, miért választja valaki Blogter-t, hiszen egyetlen előnye, hogy a családias és lassan bővülő felhasználói körnek köszönhetően mindenki ismer mindenkit, ami napi ötven hozzászólást eredményez boldog-boldogtalannak. Döbbenetes, hogy akármilyen blogra tévedek, szinte mindenhol ugyanazok az arcok kommentelnek, mintha valami furcsa belső szubkultkör tartana titkos ülést (zárójelben jegyzem meg, hogy nagyon fura nicknevekkel, or is it just me?), ahol ”belépés csak blogtereseknek” tábla várja a “kívülállókat.” A Blogter tehát inkább blogos fórum, annak viszont még lehetne elég korrekt. Lehetne, de ahhoz azért sűrűbben kellene fejleszteni a már meglévő fícsöröket…

4. Az Extra.hu blogszolgáltatása számomra kissé felfoghatatlan, bizarr vállalkozás: gyakorlatilag önálló fejlesztés nélkül átvették a WordPress ingyenes sablonjait és vígan aláírták, hogy “powered by Blog.Extra.hu“? Eddig cirka öt sablont ismertem fel a WP istállójából, és itt most nem azokról a userekről van szó, akik az Extrát csak ingyentárhelynek használják, és a WordPress.org blogtoolját töltötték le maguknak otthonra. Nem: “a blog szolgáltatás jelenleg tesztelés- és fejlesztés alatt áll”, az Extra viszont magáénak érzi az új admin-feületet és a régi WP-s sablonokat is, azon pedig “egyelőre még dolgoznak”, hogy saját arculatot is építhessen az ember a már meglévő admin-felület beiktatásával. Fura egy felállás, annyi szent. Mindenesetre a szolgáltatás gyakran akadozik, sokszor órákig elérhetetlen és persze gecilassú, vagyis csak erős idegzetűeknek ajánlott.   

3. A Blog.hu a magyar blogszolgáltatók körében még talán az egyik legjobb választás (a Freeblogban nem vagyok biztos). Hátránya, hogy kevés a sablon és azok is egy téglából építkeznek, de legalább ingyen és bérmentve belenyúlhatunk a CSS-be, ami azért mégis csak hasznos dolog. Az elérhetőség meglepően jó, kevés a hibaüzenet, a statisztika ugyan áttekinthető és pontos, de az IP-t nem írja ki kommenteléskor.

2. A Blogspot.com meglepően jó szolgáltatás, szinte minden nyelven: okos SEO (a Gugliban többnyire Blogspot-os vagy WordPress-es linkkel találkozhatunk a privát oldalak körében), a zömében ízléses layout-ok mellett viszonylag könnyen, gyorsan és mindenképpen ingyenesen kreálható saját design, ráadásul százmillió oldal van, ahonnan kész designokat szerezhetünk teljesen ingyen, vagyis grafikai szempontból talán ez a legjobb választás. És egyébként? Szimpatikus, felhasználóbarát szerkesztő, egyedül a kommentfelület ronda és szerkeszthetetlen (plusz gyakran nem tudok kommentelni, ami elviekben a böngésző hibája is lehet). Sajnos itt is kapunk reklámcsíkot a fejléc fölött, de ilyen az élet, semmi se tökéletes.

1. A WordPress.com-mal eddig maradéktalanul elégedett vagyok: nagyon jó keresőoptimalizálás, értelmes, okos, felhasználóbarát szerkesztőfelület, amit regisztrálás után tíz perccel már probléma nélkül tudtam használni, sok-sok hasznos extra, remek elérhetőség, gyors oldalbetöltés, tehát itt tényleg minden a user kényelmét szolgálja. Hál’ Istennek nincs reklámcsík, se reklám, írhatsz jelszóval védett bejegyzést vagy oldalt, satöbbi. Hátrányok: sajnos sok widget beillesztését nem teszi lehetővé a program, így pl. - fájdalom, de igaz - egyelőre pl. Last.FM lejátszót sem lehet közszemlére tenni. A CSS csak előfizetéssel mófosítható, ami ugyan nem több párezer forintnál egy évre, de azért mégis csak csak plusz macera előfizetni rá, ha véletlenül éppen más színvilágot preferálunk. Ha viszont saját - vagy egyéb fizetős - sablont szeretnénk, akkor pedig egyenesen WordPress.org-ra nyergeljünk át saját tárhely mellett.

Nagyon kawaii purikura

Én, mint purikurista

Én, mint purikurista

A vécében készült emo-stílusú, pózer énfotók olyannyira megihlettek, hogy rádöbbentem, purikuráznom kell egy kicsit in order to keep my sanity. Sajnos Magyarországon nem sok purikura-automatát láttam eddig (konkrétan egyet se), úgyhogy most jobb híján a neten engedtem ki magamból a vihorászó hatévest. Meglepően felszabadító élmény volt, ajánlom mindenkinek. Az még egy dolog, hogy myspace-re feltöltöttem őket, de valami azt súgja, ide is fel kell pakolnom a “leghitelesebbeket”. Asszem, nagyon autentikus képeket választottam.

 

 
Emkével májuselsejézünk a gyöngyösi Fő téren, 2008


Árpi a közös medencénkben piheni ki a rocksztárság fáradalmait, 2008


Szonjával tegnap, az origós koktélparti után a vécében…

És itt a többi purikura, ha még nem volt elég… GIMME MORE! >>

Guy-stalking

Come back, you are supposed to be in love with me!

Come back, you are supposed to be in love with me!

Some ”friends” are just incredible. The one I’m going to talk about is more like a relative to me: we’ve been neighbours since we were born, so she’s just became an integral part of my life. We are completely different in every possible way, still we love and accept each other the way we are.  People often ask me why we are still friends, and then I explain that she is like a sister to me - and you cannot choose your siblings. Nor can you help someone if they don’t want help.

She never wants to know how I am doing (at least not in depth), doesn’t read my blog, didn’t even care to read my book, so I don’t usually share anything important with her. You know, you have these buddies: the ones you hang out with but never quite open up to. It’s okay in our relationship, because she just adores talking about herself - not so much talking, but rather arguing with others about her problems. I’m used to it - so I usually say what she wants to hear, backed up with my own opinion, in the hope that it would help her. Well, she doesn’t usually listen anyway.

Today she called me again, only to inform me that the guy she’s been stalking had sent her to hell. The poor thing doesn’t really want to meet her anymore, but she is convinced this is just a temporary mental breakdown and he will eventually realize they are meant to be together, so keeps calling him on a daily basis. I tried to explain her that it’s better to forget the whole thing and look for other guys (she claims to be in love after having met the victim three times) before the situation gets even more humilating and embrassing for her. 

“Look, you are a pretty girl, a fun person to be with, and yeah, you have learned the lesson with these past four dates” - I explained, reminding her that the previous three boyhunting attempts failed at the same point: she keeps stalking the guy after the first date until the poor victim gets scared like hell and does everything to get rid of her. 
“Oh, god, I can’t believe you are this stupid. I’m just telling you that he had anger and passion in his voice when he told me not to call again, I mean if has no feelings for me, he wouldn’t be so passionate about telling me to leave him alone! But he was angry, not indifferent…”
“…which makes you think that he still has feelings for you?”
“Exactly, otherwise he wouldn’t even pick up the phone” - nevertheless she admitted she called his workphone from an “unknown number” during office hours which kinda explains why he picked it up.
“Come on… he is angry because you told him rude things and hurt his innermost feelings. Let’s say he still likes you as a woman, but what can you do when he feels like this relationship is not worth all the mess?”
“You mean it’s not worth my hysterias and sudden outbursts…”
“Yes, I’m sorry to say but the way you acted… don’t be surprised if he wants a peaceful, calm relationship instead of a… well… hmmm, you know, instead of the company of a more passionate girl who is the subject of such rapid ups and downs” - I don’t think I could have put it in a more polite way.
“See, you don’t understand men at all! You have no fucking idea about guys, you are a total antimwoman anyway!” - yes, I don’t wear high-heel shoes and I’m not the flirty kind. 
“Can be, but we are not talking about me right now” - or ever, I added quietly in brackets.
“Fuck, you say this because you would never fight for a guy or in fact anything, you give up everything as you are such a weakling!”
The funny thing is that this was such a pathetic attempt to make me feel bad about myself that I didn’t even bother to feel hurt. It was not true in the first place, secondly I knew she was just angry because - for the first time in years -, I refused to say what she wanted to hear. The truth is that I thought why not to tell her my real opinion when the conversation lasts even longer if I feed her ego??? She just loves listening to stuff she wants to hear.
“I may be a weakling, but my personal opinion is that if somebody clearly tells you to leave them alone and refuses to answer your sms’s, calls and emails, it’s simply better to stop… hmm, stop trying to get in touch with them. This doesn’t necessarily mean he doesn’t find you pretty anymore, it just means he does not want to be in a relationship with you at the moment. At the moment, and who knows what future brings, but for now it’s better to…”

And then she hung up. Tell me that I’m rude and insensitive but I feel so relieved right now.

Katolikus terror és Diary of Dreams

Így kommentálta a történteket egy "vérszomjas" rajongó a DoD myspace oldalán

Így kommentálta a történteket egy "vérszomjas" rajongó a DoD myspace oldalán

A közvélemény érdeklődésének kereszttüzében elsősorban a muszlim terroristák merényletei állnak, noha más világvallások híve között is akadnak fanatikusok szép számmal. A katolikus terrorizmus, mint jelenség (Észak-Írország egyes területeit leszámítva) szerencsénkre már a középkorban lecsengett - éppen ezért meglepő, ha elvadult, bigott csoportok önkényes akcióiról hallunk. A szombati, lengyelországi eset talán ártatlannak tűnik, hiszen nem közvetlenül emberélet ellen irányult, viszont céljában és megvalósításában ugyanazokat azokat a jegyeket viseli, mint bármilyen más terrorcselekmény a világon. A Diary of Dreams (és társai) fellépését megakadályozó szabotőr akció nem titkolt szándéka a megfélemlítés és az elrugaszkodott, extrém nézetek erőszakos terjesztése volt - s az sem mellékes, hogy a nyilvánvaló anyagi és erkölcsi kár mellett a húzás könnyen követelhetett volna halálos áldozatokat is.   

Mi is történt? A lengyelországi Klodzko-ban megrendezésre kerülő Alternatywna Twierdza Festival tervezett headlinere a dark elektronika oldalvizén evező Diary of Dreams lett volna július 12-én, szombaton. A csapat munkásságát régóta követem, nagyon szeretem őket. Eddig kétszer láthattam Adrian Hates bandáját élőben: Bécsben és Bolkówban. Hidegkék zene, higgadt, némi dark romantikával keveredő álomnapló, kedves, szelid, langaléta frontemberrel. Nehéz elképzelni, hogy bárkinek is útjában lehettek (szerintem egyetlen bűnük, hogy számaik kissé hasonlítanak egymásra hangzásban, hangszerelésben és strukturában), de a jelek szerint egy magát “katolikusnak” nevező táraság hivatalosan is megpróbálta megakadályozni újabb lengyelországi fellépésüket, mondván, hogy a srácok macskadaraboló-kecskeáldozó SÁTÁNISTÁK (LOL). Ez persze nem jött össze, tekintve, hogy meglehetősen jámbor csapatról van szó, akik igen alázatosak spiritualitásukban, az erőszakot pedig messze elkerülik.  

Miután a papírforma szerinti ellenakció nem jött össze, a fanatikusok kevésbé kifinomult módszerhez folyamodtak: pénteken éjszaka elvágták a kábeleket.  A sérült kábelek szerencsére nem okoztak balesetet, mivel a történtekkor épp nem esett az eső, viszont az egész szombat azzal telt, hogy a szervezők visszahozzák az áramot. Ez délutánra sikerült is, és este nyolc tájt el is kezdődtek a soundcheckek (amikor a fesztiválnak már javában mennie kellett volna). Mikor azonban az első banda színpadra állt, újabb beng jelezte, hogy a kábeleket újra használhatatlanná tették. Nagyobb csoportról lehet szó, hiszen voltak, akik a már elkapott szabotőrök helyére álltak, hogy tervüket zavartalanul véghez vigyék. 

Ezek után nem maradt más hátra, mint hogy a Diary of Dreams koncertet (és persze a Digital Factort meg a Deathcamp Projectet) töröljék a szervezők, hiszen újabb hat órát vett volna igénybe, mire újra áramhoz jut a fesztivál. A Diary of Dreams szomorúan vette tudomásul a helyzetet, és mivel sem felszerelésük biztonságát, sem testi épségüket nem tudták biztosítani az adott körülmények között, azonnal el is indultak hazafelé, Németországba. A vallási fanatikusokból álló szervezet jelezte, hogy akcióik ezzel nem értek véget, és mindent elkövetnek annak érdelében, hogy “csak általuk jóváhagyott kulturális eseményekre kerüljön sor Lengyelországban” (kíváncsi lennék rá, mit óhajtanak tenni, esetleg saját titkosrendőrségük is van téglákkal és spiclikkel? nézd meg alaposabban a melletted ülőt, ki tudja, nem napi öt szentmise-e minden szellemi tápláléka).

Hihetetlen, hogy ilyesmi 2008-ban, Európa kellős közepén megeshet. Szeretnék most belelátni az elkövetők - és a szervezetet életre hívó vezetők - agyába:
1. Vajon mi inspirálhatta az elmebeteg feltételezést, miszerint a Diary of Dreams “társadalomra veszélyes”, “sátánista” zenekar?
2. Még ha adott esetben az is lenne - ami persze nem így van - vajon milyen jogon érzi úgy bárki, hogy egy percig is joga van mások helyett döntéseket hozni?
3. A “szent háború” létező, történelmi fogalom, de azért arra is kíváncsi lennék, hogyan egyeztethetők össze a mások döntéseibe erőszakkal való beavatkozás törvénytelen és közveszélyes módjai a Szentírással, hitükkel és lelkiismeretükkel?

A legironikusabb és egyben legszánalmasabb persze az, hogy a frissen alakult terrorcsapat mellékesen “szektaellenes katolikus szervezetnek” hívja magát - röhögnöm kell, gratulálok!


Végezetül idepakolok egy brutálisan véres, madárlátta, rajongói kéz által összevagdosott videót, ennek a macskadaraboló-kecskeáldozó vadállat csapatnak She című számával, mindannyiótok okulsára. Távozz tőlem, Sátán!

Pénzt utalni, bankban?! Nemá!

)

Ilyenem, asszem, nem lesz :)

Amikor a svájci barátnőm bő tíz esztendeje meglátogatott, egy helyi utazási irodában rendelte meg a vonatjegyet a hazaúthoz (hol volt még akkor a “net mindenkinek”?). Bementünk, az ügyintéző telefonált egy sort, és már előttünk is állt a három oldalas számla, amin legalább húsz rublika várt kitöltésre, ékes magyar nyelven. Átverekedtük magunkat a paksamétán, fél óra múlva már otthon voltunk. Úsztam a büszkeségben, milyen gyors, praktikus ügyintésben részesült nyugati vendégem, egészen addig, míg Claudia szerényen meg nem jegyezte: “Csak tudnám, mi tartott nekik ennyi ideig…” Ma már nem kell útlevél, személyi igazolvány, készpénz vagy vonatjegy, csak egy e-számla a neten és már jön is a kód, ami a helyjegyet garantálja… Maga a bankolás viszont még ma is kemény dió - vagy csak a magyar pénzintézetek számára luxuskívánság az átutalás 2008-ban?

Bemegyek a bankba, türelmesen végigállom a sort, majd előadom az ügyintéző hölgynek, hogy számlacsomagot szeretnék váltani. Eddig elektronikus számlacsomaggal nyomultam, de nemrég tudomásomra jutott, hogy van ettől gazdaságosabb, új konstrukció is: a netcsomag. A két pakk közötti leglényegibb különbség, hogy az előbbi háromszor annyiba kerül, mint az utóbbi, és azért - lássuk be - mégsem kóser, hogy az én szerény pénzügyi kereteim között havi kétezer forintért bankolok (1390 az alapcsomag, plusz az SMS-ek és a banki értesítő, amit most jól lemondtam). További különbség, hogy az elektronikus számlacsomaghoz a normál számlán és a webszámlán kívül tartozik megtakarítási számla is, amit eddig még nem volt alkalmam használni… tekintve, hogy azért nincsenek akkora mozgások a számlámon, hogy lekötésre is maradjon lóvé hó végén. Akkor meg minek, kár belém egy ilyen extra, nosza uccu neki, fizessünk kevesebbet.
- Úgy látom, a webszámláján van még pénz - mondja a segítőkész banki alkalmazott.
- Igen, 1500 Ft, a legutóbbi netes vásárlás után annyi maradt rajta.
- Hát, azt át kéne tenni a fő számlájára, mert csak úgy tudom megszüntetni a webszámlát, hogy újat nyissunk az új csomaghoz.
- Rendben, akkor tegyük át.
Látom, hogy iszonyú zavarba jön a nő, nagyokat pislog.
- Hát, az az igazság, hogy ilyet nekem most nem szabad, mert nagyon sokan várakoznak, és nem futhatok ki a tervezett ügyintézési időből, mert leszíd a főnök.
- Szóval, akkor tehát nem tudjuk egyik számlámról a másikra itt és most áttenni a pénzt, ha jól értem - összegzem az elhangzottakat, s bízom benne, hogy rosszul értem, hiszen azért mégiscsak bankban vagyunk, nem a hentesnél.
- Egy pillanat, mindjárt felhívom a főnököt - és már tárcsáz is. Vázolja a helyzetet, a válasz gyors és elutasító, mit lehet tenni.
- Szóval, akkor ha hazamenne, hogy átutalja a webszámlán lévő 1500 Ft-ot a fő számlára… ugye nem lakik messze?
- Nem, rendben - mondom, inkább meglepetten, mint dühösen. Nem tudom, mi lenne, ha Adácsról vagy Markazról utaztam volna be, de szerencsémre a bank épületében lakom, elég felmennem a lifttel hét emeletet, szóval tíz perc alatt végzek, nem az időtényező vág haza… Inkább maga a felfedezés, hogy milyen kis naiv vagyok, számláról számlára utalni egy bankban, hogyan is gondolhattam ilyen komplex műveletre 2008-ban. Mindegy, nyitottak vagyunk, semmin nem ütközünk meg, láttam én már ettől cifrábbakat is. Sebesen hazaszaladok, átutalom (17 másodperc), visszamegyek, öt várakozó ügyfél előttem, de sebaj, minden ablaknál foglalkoznak folyószámlával (és szerencsére ezúttal minden ablaknál ül is valaki), öt perc alatt sorra kerülök.
- Az a helyzet, hogy új bankkártya is kell, nem tarthatja meg a régit.
Zárójelben jegyzem meg csupán, hogy a kártyám mindössze egy hetes, Pestre kellett mennem megrendelni, mert az egész országban egy darab OTP van (a Kosztolányi térnél, in case you wonder), ahol sürgősségi kártyakészítést vállalnak, és nem kell egy hónapot várni az elveszett kártya pótlására. De mindegy, egy kártyával több vagy kevesebb, ettől még marad elég fa Etiópiában, hosszútávú beruházás a havidíj csökkentés, legyen. Akkor legalább…
- Lehetne, hogy az új kártya VISA legyen, a Maestro-val nem tudok a WizzAir-nél fizetni - meg még egy tucat helyen, de ez most mindegy.
A csaj élből nemet mond, mert “csak 67-es kódú kártyák kompatibilisek a netcsomaggal”, de aztán telefonál egy sort, és kiderül, hogy jöhet a VISA Electron. Remek.
- No, hát akkor ezzel meg is volnánk. Legyen szíves, fáradjon vissza kedd után, akkor lehetne aláírni a szerződést leghamarabb.
Kint negyven fok, patakokban ömlik rólam a víz, mögöttem húsz várakozó ügyfél. Már nem kérdezek, nem is vitatkozom. Felfoghatatlan, miért kell öt napot várni a szerződés aláírására, amikor nálam a papírok, gépen az infók és aláírni azért még csak tudok, de… mindegy. Majd jövő héten visszatérek, remélve, hogy nem küldenek haza szerződést írni, hogy ne rontsa az én bonyolult, elvont luxuskívánságaim sora az ország legnagyobb bankjának ügyintézési statisztikáját. Fuck OTP!

ps.: Felmerül a kérdés, hogy vajon akkor is ilyen kacifántos lenne-e az ügyintézés, ha olcsóbbról módosítanék drágábbra, és nem fordítva. Hmm. Olyan ez, mint a myVIP: elég egyszer regisztrálni fél perc alatt, de profiltörlő opció már nincs (illetve van, de olyan automatikus e-mailt ígér, ami soha nem érkezett még meg senkinek az ismerettségi körömből. Azt a barátságos hangvételű emailt, amit a webmester kapott tőlem emiatt, direkte t-online-os címről…! :)).

Új szerelem

Új kirándulóhelyet találtam. Farkasmály, Mátrafüred és Sás-tó után a gyöngyösi Szent Anna-tó az új befutó (nem tudom, hol éltem eddig). Ezen a héten háromszor jártunk a környéken, és minden túlzás nélkül állíthatom, hogy az egyik legszebb hely, ahol valaha megfordultam. Csináltam pár fotót a tóról és a környékről, de persze nem közelébe se érnek a valóságnak.


Ez egy viszonylag elhagyatott sarka a tónak, a törzshelyünk. Hétvégén van ugyan némi forgalom, de hét közben csak pár kósza horgásszal találkozhatunk.


Csónakázni is lehet - elvileg.


A figyelmes, avatott gyöngyösi szemek észreveszik a jobb felső sarokban magasodó Toronyházat - ez nagyjából segít, hogy tudd, hol vagyunk pontosan.


Látkép törzshelyünkről


A part…


Mikor elkezd sötétedni…


…és elpirul az ég alja…


Csónak a tavon…


Pózolás a napraforgókkal, amik valamiért nem a Nap felé fordulnak


A tó mögötti napraforgómező


Ebből lesz a szotyi?


Íme, a naplemente


Ez a kis házikó áll a tó mögött, lovakkal és kutyákkal


A műút a városig - egy órán keresztül egyetlen autóval sem találkoztunk


Kicsit Bon Jovis ez az út, amolyan road 66… haha


Naplemente az úton


Még mindig naplemente, útban hazafelé a tótól


Lement a nap, táncolnak a búzamezők


Mezei virágok


Mezei virág


Szőlő júliusban, útközben


Az út másik oldalán, hobbikertek


Ház Árpiék hobbikertjében


Üldögéltünk éjjel a mezőn egy kicsit, majd az úton pihentünk (háttérben maga a Hold)


Én a szőlőtőkék alatt, éjjel


Találtunk egy kiskutyát a kertek alatt egyedül, és mikor kiértünk a műútra, féltünk, hogy autó elé veti magát (kicsit homályos lett a kép, de vaksötét volt, csak tippeltem, hol lehet a “téma”, ami ráadásul mozgott)


Útban hazafelé ennyit látni otthonomból, és a templomból előtte


Árpi kertjében csurdítottunk, háttérben a kismedence (nem csont)


Jó kis szalonna volt ez

Buzizás Gay Pride után

Azt mondja a durván kifestett grufti, cyberzöld műrasztával hajában és fekete rúzzsal piercingelt ajkán: “Nekem semmi bajom a melegekkel, csak ne vonuljanak fel, ne  csókolózzanak a nyílt utcán, mert az undorító - szóval ne is csodálkozzanak, ha az emberek ezen kiakadnak”.  Két buzizás között viszont ugyanez a fiatalember teátrálisan zokogva ostorozza a “szűklátókörű kispolgárságot”, amiért nem fogadják el őt “extrém kinézete” és “sajátos világnézete” miatt, és naponta hátrányos megkülönböztetés éri őt pusztán azért, mert “nem hajlandó beállni a sorba”. Felfordul a gyomrom.

Vajon mikor jutunk el végre arra a pontra, amikor a zsidózáson nem csak Ábrahám leszármazottai akadnak ki, a cigányozást nem csak a nem idén barnultak tartják inkorrektnek,  és a buzizás sem csak azoknak fáj, akik saját nemükhöz vonzódnak? A zsidózás, a cigányozás, a buzizás ne azért zavarjon már, mert zsidónak, cigánynak vagy buzinak születtél, hanem mert közösségi kérdésekre érzékeny, egészséges lelkületű emberi lényként felháborítónak tartod a vallási, etnikai, szexuális orientáció szerinti megkülönböztetést. Nem azért, mert nem PC, hanem mert nemes egyszerűséggel nem óhajtasz olyan társadalomban élni, ahol akár legbensőbb személyes döntéseink, akár rajtunk kívülálló külsőségek alapján mérik az embert.

Sokan vagyunk, sok(k)félék...
OFF: Mellesleg, nemsokára fekete-türkisz átmenetes műrasztám lesz, biztos beszólnak majd páran arra is…